HORVÁTH EDINA ANNA : ÉDESAPÁM LELKE
Szerelmed halála elindított az úton,
próbáltad eléggé, hogy ne rágódj a múlton.
Könnyű ezt mondani, de mit lehet tenni,
ismételted többször, de aztán csak ennyi.
Feküdtél az ágyban, s képét nézted némán,
beszélgettünk sokat, mert volt sok jó témánk.
Miért ment el? -kérdezted, erre nincs válasz,
ott voltam melletted, én voltam a támasz.
Elfogyott az erőd, és nem tudtál enni,
szomorún láttam, de nem tudtam mit tenni.
Összetört lelked próbáltam megmenteni,
halk zokogásom előled elrejteni.
Elmentél végleg egy nagycsütörtöki napon,
drága arcod előttem, de hiányzol nagyon.
(2024. február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése