HORVÁTH EDINA ANNA: VESZPRÉMI EMLÉK I.
Sok éve már ennek, mégis élénken látom,
mindent felülmúlt, és tudtam ez nem álom.
A Viadukton állva lenézek a mélybe,
a Villa Medici hívogat feléje.
A kertjében állunk, és átölelsz csendben,
vigyázok, hogy a hangom nyugodtan csengjen.
Az étteremhez mentünk, s bevezettél némán,
gyönyörű volt minden és tetszett a sétány.
A nyári nap sugara áttört az ablakon,
elbűvölt csókod s a mosoly az ajkadon.
Rég hideg az éjszaka, s szerelem nem kísért,
fájdalmas pillanat, mely örökre bennem él.
(J. - 2024.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése