HORVÁTH EDINA ANNA: EMLÉKEK A JELENBEN
Elég volt egy röpke pillantás,
nehogy megsejtse valaki más,
majd elkaptam rólad a szemem,
csak valaki észre ne vegye.
Tova tűntél, mint titkos álmom,
arcodat még magamban látom,
vonzottál, mint mágnes a vasat,
éreztem, hogy nem lenne szabad.
Hiányod gyötör, kínoz a vágy,
most nem vagy velem, kivet az ágy.
Sok év eltelt, és álmot látok,
eljössz hozzám, addig én várok.
(J. - 2024.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése