Rendszeres olvasók

2026. május 28., csütörtök

Kötelék versem

 

KÖTELÉK

 

Aznap, amikor megszülettetek,

rám tekintett gyönyörű szemetek.

A kezemben pihent apró kezetek,

rájöttem az anyaság mit jelent.

 

Boldogan vártam, hogy megérkezzetek,

hogy életem beteljesüljön  Veletek.

Hogy én legyek, ki vigyáz majd Rátok,

s láthassam, ahogy a világban jártok.

 

A szeretetem nem múlt el, örök,

az együtt töltött idő ünnep, öröm.

Nem  írhatom le ennél  pontosabban:

Ti lesztek mindig a legfontosabbak.

 

Bármerre mentek, a szívem veletek,

ragyogtok, és én figyelem csendesen.

Láthatatlan kapocs köt össze minket,

 ennél szorosabb kötelék  nincsen.

 

Ha majd egyszer az égi úton járok,

s a bánatból kiutat nem láttok,

higgyetek abban, hogy visszatalálok,

szeretlek titeket, s utatok vigyázom.

 

Amikor majd  a gyertya lángja vibrál,

arra gondoltok: lehet, hogy anya  itt jár.

Egy régi emlék a szívetekbe talál,

s míg emlékeztek, veletek leszek talán.

Arcotokat simogatom kezeimmel,

mert a szeretetem sosem múlik el. 

(Lányaimnak - 2026. május) 

 

2026. május 27., szerda

Tovatűnt a boldogság versem

 

Tovatűnt a boldogság

 

Elmúltak az évek,

nagy csend ül a házon,

szomorú a lelkem,

szeretetre vágyom.

 

Nem vár senki otthon,

csak ülök a padon,

a szellő simogat,

áttör a falakon.

 

Él még a szeretet,

az álmokon átszól,

de nem jön felelet,

hiába is várom.

 

Az ajtó nem nyílik,

csak suttogok halkan,

hangotok nem felel,

eltűnt mint a hajnal.

 

Altató friss szellő,

elringat az éjben,

a régi boldogság

tovatűnt már régen.

(2026. május 25.)

2026. május 21., csütörtök

Pünkösdi vers

 

PÜNKÖSDI VERS

 

A májusi szellő táncol a tájon,

 a fekete rigó hangosan dalol,

 valahol egy rádió hangja szól,

 megzavarva ezt a békés napot.

Láthatatlan erő költözött belém,

mely a lelkem mélyéből árad,

a sebeimet ma elrejtettem,

 a mélabú egy ideig várhat.

Kinyílott a pünkösdi rózsa,

illata csendesen simogat,

mintha valaki nevemen szólna,

ez egy csodálatos pillanat.

Az ég kitárta kék kapuját,

 s alászállt a Szentlélek fénye,

 mint halk tűz a fáradt szívekben,

 reményt gyújtva sok ember lelkében.

 Békesség szállt a lelkemre,

 s melenget, mint a nap fénye,

 Isten áldása szálljon a földre,

mint reggeli harmat a rétre.

(2026. május 21.)