Láthatatlan hídon
Az este bársonya fed be minket,
s talán épp vacsorázol a kertben.
Meghitten kortyolgatom a teát,
mégis ugyanaz a Hold néz le ránk.
*
Ott minden ember Bon jour-t köszön,
itt a pipacs virít a réteken.
Míg a táj szépségén meditálok,
az idilli csendben szundikálok.
*
Nem érintlek, és nem fogod kezem,
sosem néztünk még egymás szemébe.
Nem ülünk némán összehajolva,
mégis lelkünk egymásra talál ma.
*
Nem ígértünk egymásnak szebb jövőt,
nem hullik le a távolság fala,
de az érzés újra lángra lobban,
mikor a szívünk egyszerre dobban.
*
Elég egy gondolat a szellőben,
egy látomás a reggeli fényben,
a párhuzam épít közénk hidat,
e hídon nyújtunk egymásnak vigaszt.
*
S ha vágyaink egyszer útra kelnek,
két lélek találkozik a csendben,
ha át is jutnánk a sors örvényén,
nem lépünk át a földrajz ösvényén.
*
Végzetünket nem mi választottuk,
mégis a karma visz egymás felé,
vezet, mint egy láthatatlan fonal,
amit aranyszállal rajzolt oda.
*
A mosolyod sok embernek gyógyszer,
üzeneted ezreknek nyújt vigaszt,
de én érzem a szenvedésedet,
és letörölném a könnyeidet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése