HORVÁTH EDINA ANNA: VÁLASZOK NÉLKÜL
Nem hittem, hogy idáig jutok,
az ajtó bezárult, sikerült.
Nem gondoltam, amit már tudok,
a sok apró titkod kiderült.
Szépen lassan ritkult az írás,
nincs szív, figyeltelek jobban,
már nem érkezett tőled hívás,
fájdalom sincs a mellkasomban.
Tizenkét év, egy tollvonással
párbeszéd nélkül áthúzva,
tetteidet e nagy dobással
nem bonyolítod búcsúzással.
Éreztem, hogy titkaid vannak,
elvágtad most a szálakat,
nem tudtam, hogy vége a dalnak,
s "magadra veszed" a szárnyakat.
Mi kellett mondd, ehhez a szinthez,
felszívódtál egy szó nélkül.
Mennyi ideig tartott mindez,
kiderül-e majd vajon végül?
(Z. 2025. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése