HORVÁTH EDINA ANNA: A LEGJOBB ÉDESANYÁNAK
Rád gondolok most is, hogy mennyire vártál,
vittem a virágot, s karjaidba zártál.
Ma már a temetőbe viszem a virágot,
remélem, hogy létezik egy másik világod.
Rád gondolok most is a LEGJOBB ANYÁRA,
lelkem fáj nagyon, de dacolok a világgal.
Reggel ha indulok, érzem az illatod,
mintha csak itt lennél, csak erre gondolok.
Fényképed nézem, de hiányod nem szűnik,
a szebb napok reménye lassan eltűnik.
Jóságod bennem él, míg van bennem élet,
örökké szeretlek ameddig csak élek.
(2024.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése