Búcsú kollégáimtól

 HORVÁTH EDINA ANNA:  BÚCSÚ KOLLÉGÁIMTÓL

 

Jó kis csapat része lettem,

boldog vagyok, hogy átélhettem.

Munkám nem volt szervezetlen,

több akadályt elviseltem.

Félmunkát soha nem végeztem,

szívem-lelkem beletettem.

Törekedtem mindig a jóra,

vágyakoztam a kedves szóra.

Drága Diám mellettem állt,

hogy ha kellett, elnavigált.

Mariannka cserfeskedett,

Csillukám is kedveskedett.

Szabina is törődött velem,

hogy soha ne fájjon a fejem.

Ritukámat átöleltem,

Erzsikét, Évit megszerettem.

Viccelődtünk "kínjainkon",

számoltunk az ujjainkon.

A főnökség is elviselt minket,

hogy ha kellett, "rendre intett".

Túléltük a nehéz napokat,

a tűrhetetlen zajokat.

Néha Niki viccelődött,

a reakción meglepődött.

Elérkezett hát ez a nap is,

szomorkodok, de örülök is.

Soha sem könnyű a búcsúzás,

hazamegyek és nincs tovább.

A percek, órák, napok telnek,

az emlékeim velem lesznek.

A szeretet szívemben megmarad, 

mikor egy emlékkép elragad.

(2024.)