HORVÁTH EDINA ANNA: MÁR CSAK MÚLT...
Szép időkre emlékezvén
piciny lánykám a parkba vittem,
fogtam kezét, óvtam-védtem,
az igaz szeretetben hittem.
Szép idők már tovatűntek,
messze sodorta a szél régen,
többnyire csak felhők gyűlnek,
nincs már bárányfelhő az égen.
Néha van csak tavasz bennem,
ha nem tesznek lelkemre zárat,
küzdök a bánattal szemben,
de a búbánat felém árad.
(2024.október)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése