Mámorban

 HORVÁTH EDINA ANNA: MÁMORBAN

 

Előttem az arcod,s hallom a hangodat. 

Távol vagy de mégse,  ez is egy gondolat.

Elhagytál szó nélkül, nem tudom az okát,

látlak-e valaha, hogy mondhassam: Nohát!

Feledném a szépet, de ellep sok emlék,

mint tavon a csónak, ringatózik felém.

Átölel, ellazít, elkábít e mámor,

s rám hullik újra a józanító zápor.

(J.   -  2024.)