HORVÁTH EDINA ANNA: ÉDESANYÁM NÉLKÜL
Amikor beteg lettél, sötét lett a világ.
Igyekeztem nagyon, hogy segítsen az imám.
Öleltelek, simogattam a homlokod,
reménykedtem, hogy szebb lesz a holnapod.
Mikor elmentél, a magány útjára léptem,
hogyan éljek nélküled, még most is ezt kérdem.
Visszamegyek az időben jó ötven évet,
éldegélünk négyesben ugyanúgy, mint régen.
Emlékezem és boldoggá tesz ez az álom,
felébredek és tudom, hogy hiába várom.
Felhívnálak Édesanyám, de már nem lehet,
tárcsáználak, de nem jön már felelet.
Emlékezem és felidézem a sok szépet,
hozzád bújok, megölelsz, így őrzöm a képet.
(2024.február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése