A MÚLT ZENÉJE
Az alkony lassan hozzám hajol,
kezed nyomát még őrzi a szél,
a néma vágy ma újra dalol,
szunnyadó érzés álmából kél.
A holdfénye arcodon táncol,
s nézem, ahogy lehull a levél,
a titkos varázs hozzád láncol,
a múlt emléke bennem zenél.
2026. május
A LEGSZEBB NEKEM
Aranyba öltözik lassan már az erdő,
a szél halk dalával a lombok közt járkál.
Piros levelekből álmot sző az idő,
s minden lehulló levél egy csodát kínál.
*
A sárga lombkorona fényben tündököl,
mintha a nap festette volna az eget,
a vörös mezsgyén lépve szívünk is örül,
mert az ősz varázsa megszépít mindent.
*
A lehulló avar már dunyhaként pihen,
suttogva mesél majd az elmúló nyárról,
de fenséges színében új remény terem,
ahogy a természet búcsúzik a mától.
*
A legszebb nekem az ősz, mikor csendesen
színes levelekkel takarja a tájat,
s a múló pillanat is végleges lehet,
ha szívünk megőrzi a látott csodákat.
*
Mert ami elmúlik, nem veszhet el végleg,
csak másik helyen folytatódik az élet.
(©Horváth Edina Anna - Szerzői jog fenntartva! - 2026. szeptember 26.)
Részt vettem a Holnap Magazin verspályázatán, ahol kedvezményes kiadási lehetőséget nyertem.
Lehetséges, hogy 2027-ben magánkiadásban könyvként fogom megjelentetni. Erről majd később.
FÉLÚTON
Elhagytál, s bennem maradt
a miértek fagyos visszhangja.
Reggel felvettem a maszkot,
majd újra letettem oda.
*
Meggyászoltam a múltat,
sírja fölött meredtem csendben,
könnyem csorgott patakokban,
s beitta a szívem földje.
*
Majd egyszer nagy sokára
valaki a szívemhez elért,
felolvasztotta lelkemet,
és azt hittem engem megért.
*
Láthatatlan impulzus,
a magány székéből felrázott,
bizakodva léptem felé,
de a szíve még zárva volt.
*
Két világ között élek:
hol elveszve, hol reménykedve,
a szívem már ajtót nyitna,
de ő nem jön velem szembe.
(© Szerzői jog fenntartva! -2025.szeptember)
