FÉLÚTON
Elhagytál, s bennem maradt
a miértek fagyos visszhangja.
Reggel felvettem a maszkot,
majd újra letettem oda.
*
Meggyászoltam a múltat,
sírja fölött meredtem csendben,
könnyem csorgott patakokban,
s beitta a szívem földje.
*
Majd egyszer nagy sokára
valaki a szívemhez elért,
felolvasztotta lelkemet,
és azt hittem engem megért.
*
Láthatatlan impulzus,
a magány székéből felrázott,
bizakodva léptem felé,
de a szíve még zárva volt.
*
Két világ között élek:
hol elveszve, hol reménykedve,
a szívem már ajtót nyitna,
de ő nem jön velem szembe.
(© Szerzői jog fenntartva! -2025.szeptember)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése