HORVÁTH EDINA ANNA: BÚCSÚ
Búcsúzunk. Szívedben megszűnt a dobogás,
a gyásznépet rázza a néma zokogás.
El kell hogy engedjünk, de most ez túl nehéz,
meggyötört tested most megpihenni tér.
A bánat sajnos nálunk sokáig vendég lesz,
összetört szívünkre gyógyír lesz emléked.
Szellőként simítod a kedves arcokat,
s nyújtod feléjük az ölelő karodat.
Otthonodban gyász van, most bokor se zöldül,
s a földi világban a függöny legördül.
(A.D. 2024.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése