HORVÁTH EDINA ANNA: ÁLSZENTEK KÖZÖTT
Lépteid felszálló porát nézem,
nyugalom honol, besüt a nap,
a zárt ajtó mögött is érzem,
a hűvösség fuvallata megcsap.
Jó volna csak pihenni csendesen,
lustán fekszem, nyújtózok némán,
meg kell most magamat mentenem,
kétszínű ellenség figyel énrám.
Ha átlépek ezen, nem fáj semmi,
nem tépi ki lelkem erejét,
létezik idő, ahol nem kell félni,
s visszatekerem az idő kerekét.
/2024./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése