HORVÁTH EDINA ANNA: A SZÉPSÉG EMLÉKEI
A fák lombjait nézem
zöldjüket elmémbe vésem.
Ugyanígy az ég kékjét,
ahol meglelem a békét.
Örvendek a fecskéknek,
várom mindig a lepkéket.
Nézem, ahogy felém repked,
láttál-e már ennél szebbet?
Mindig velem lesz e kép,
gondolatomból előlép.
Ráfestettem mind e képre,
emlékszem majd minden szépre.
(2024.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése