Válaszok nélkül (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA: VÁLASZOK NÉLKÜL

 

Nem hittem, hogy idáig jutok,

az ajtó bezárult, sikerült.

Nem gondoltam, amit már tudok,

a sok apró titkod  kiderült.

Szépen lassan ritkult az írás,

nincs szív,  figyeltelek jobban,

már nem érkezett tőled hívás,

fájdalom sincs a  mellkasomban.

Tizenkét év, egy tollvonással

párbeszéd nélkül áthúzva,

tetteidet e  nagy dobással

nem bonyolítod búcsúzással.

Éreztem, hogy titkaid vannak,

elvágtad most a szálakat,

nem tudtam, hogy vége a dalnak,

s "magadra veszed" a szárnyakat.

Mi kellett mondd, ehhez a szinthez,

felszívódtál  egy szó nélkül.

Mennyi ideig tartott mindez,

kiderül-e majd vajon végül?

(Z.   2025. január)

Remény 2. /2024./ (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: REMÉNY 2.

 

Egy csepp vagyok a Tiszából,

veled hatalmassá válok,

szívem lelkem  várakozással,

tán valóra válik az álmom.

Reményt adtál, s reményt keltesz,

együtt mindent elérhetünk,

empátia és nyugodt élet, 

a rosszra majd csak emlékezünk.

Kiállunk az oktatásért,

betegekért, ápolókért,

a szociális munkásokért,

a bölcsődei dolgozókért.

Kiállunk majd mindazokért, 

kik nagy szegénységben élnek,

a reménytelen emberekért,

az elnyomás érjen már véget!

Rengeteget tettél értünk,

de döcögős út vár még ránk,

sok kis lépés kell még nekünk,

hogy visszavegyük a szép hazánk.

Nem tántorít el a munka,

veled mindent elérhetünk,

kitartással és szorgalommal

mi boldogabb emberek leszünk.

(2024.)

Jókívánság szilveszterre (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA :    JÓKÍVÁNSÁG SZILVESZTERRE

 

 Szilveszterre mit is írjak

menj el oda, hova hívnak.

Egyél finom, sült malacot,

ne félj, szép marad az alakod.

Legyél kedves, ne vitázzál,

ne veszekedj, úgy vigyázzál,

ne dolgozzál, táncolj sokat,

tedd most félre a  bánatodat.

Pénzecskédet ne add kölcsön,

legyen rajtad a szép öltöny.

Vad, hal, csirke tabu legyen,

szerencsédnek ne legyen verem.

Mindenedből tegyél félre,

ha eljön az ünnep vége,

maradjon még  ételedből,

hiány ne legyen ezekből.

Nézz vissza az elmúlt évre,

zárd le, ami rossz volt benne.

Nyiss új lapot, nevess, táncolj,

az új évben csak jóval számolj. 

Várd a jövőt, a jót, szépet,

HITED soha el ne veszítsed.

Nyíljon ajtó a reménynek,

kívánj BŐSÉGET a szegénynek.

Felejts el minden bánatot,

a REMÉNY legyen a támaszod.

Koccintsunk az új esztendőre,

s táncoljunk át a szebb JÖVŐBE!

(2024.     BUÉK!

A Karácsony nélkületek (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA : A KARÁCSONY NÉLKÜLETEK

 

Jézuska most felénk is jár,

de nem lát semmit a szemem,

gondolatom felétek jár,

bárcsak itt lennétek velem.

Apró fenyő az asztalon

mellette a sok kis csomag,

muszáj magamat tartanom

a család a legfontosabb.

De ha táncol a gyertyaláng

remény tölti el a lelkem,

némán köszönök egy SZIA-t,

s hiszem,hogy itt vagytok velem.

Szerző-társaimnak (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA:  SZERZŐ-TÁRSAIMNAK

 

Készülődünk az ünnepekre,

de szemem a képernyőt nézi,

olvasgatom a verseteket,

a hangulatot felidézik. 

Fát díszítünk, csomagolunk,

válogatjuk a szép díszeket,

emlékezünk és nevetgélünk,

s könnyezünk a régi filmeken.

Köszönöm a sok kedves szót,

melyet verseimhez írtatok,

Békés, Boldog Ünnepeket

és sok ajándékot kívánok!

(2024.december)

A lélek tükrében (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: A LÉLEK TÜKRÉBEN

 

A szíved mélyén ott a tűz,

benned izzik és vadul űz,

vihar tépi szíved húrját,

keresed a béke útját. 

A lelked sötét varázsa, 

világok tánca csak álca. 

föléd tornyosuló árnyék, 

de a fény él benned lángként.

A mélység hangja hív és kér,

lassan elnyugszik minden vér,

a sötétből fény születik, 

s a szeretet felszabadít.

(2024.)

Nagynénémhez (Vers)

HORVÁTH EDINA ANNA: NAGYNÉNÉMHEZ

Egy éve már, hogy elmentél,

nem bírtad testvéreid hiányát,

engem sohasem szerettél,

de elviselted mások hibáját.

Bátyámat mindig kedvelted,

ezért örök hálával tartozom,

az Isten van most melletted,

s talán anyuval ülsz a habokon.

Ha tényleg így van, leld meg a békét,

s simogasd helyettem szüleim lelkét.

 

(Ica halálának 1. évfordulójára - 2024.)

Halottaim emlékére (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA: HALOTTAIM EMLÉKÉRE

 

 Drága halottaim, emlékezem rátok,

virágokat viszek, mert tudom, hogy vártok.

Könnyem fátyolán keresztül gyertyát gyújtok,

mutassák az utat, hogy megtaláljatok.

Virággal, mécsessel üzenem felétek,

hogy szívem szeretete sosem szűnik meg.

Naponta várom, hogy küldtök egy jelet, 

az álmokon keresztül jöttök, ha lehet.

Hiszem, hogy lelketek a mennyországban él, 

tudom, hogy odafenn találkozunk mi még.

(2024.)

Legszebb dallam (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: LEGSZEBB DALLAM

 

Egy régi korban, ami ma már fagyos,

boldogság táncolt a szülői házban, 

ahogy az eget nézve az ég kéklett,

nevetésük dallama belém égett.

 Az élet kanyargós útján táncolva

 siklottak végig a sors minden terhén,

 kéz a kézben mentek a rögös úton,

 és átsegítették egymást a múlton.

 

 Iréne és Michel a legszebb dallam,

 felcsendül a dalban öröm és bánat,

 mosolyog két csillag a messzi térben,

 kacagásuk siklik ma is a szélben.

(2024.október)

A lelkem színpadán (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA:  A LELKEM SZÍNPADÁN

 

A szívem mélyén ma halkan szól a zene,

dallama bánatos,  komor az üteme.

Lelkem ha zenél, felszínre tör a bánat,

csillog a könnycsepp, néha meg öröm árad.

A szívem fájdalma tör elő a dalban,

ha szívembe zártalak, nincs reá balzsam.

A lelkem, ha boldog, rózsaszínben  táncol,

forgok körbe-körbe, s esik rám a zápor.

Ebben a darabban nincs felhő az égen,

napocska csókolgat e festői képen.

(J.    2024.)

Már csak múlt... (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: MÁR CSAK MÚLT...

Szép időkre emlékezvén

piciny lánykám a parkba vittem,

fogtam kezét, óvtam-védtem,

az igaz szeretetben hittem.

Szép idők már tovatűntek,

messze sodorta  a szél régen,

többnyire csak felhők gyűlnek,

nincs már bárányfelhő az égen.

Néha van csak tavasz bennem,

ha nem tesznek lelkemre zárat,

küzdök a bánattal szemben,

de a búbánat felém árad.

(2024.október)

Őszi elégia I. (vers)

 

HORVÁTH EDINA ANNA: ŐSZI ELÉGIA  1.

Régen történt, szép idők voltak,

boldogan néztem szembe a jövővel,

egy ideje már nem így látom, 

csak néha-néha hordom a cipőmet.

Lelkem sivár, s  a régmúlt napok

alszanak, mint temetőben a lelkek.

Csak  én látom szépnek a múltat?

a hangok most  erre nem felelnek.

(2024.)

Drilla papámhoz (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: DRILLA PAPÁMHOZ

Gyermekkorom  idejében

Papa nagyon boldog voltam,

sokszor együtt volt a család,

néha meg csak átugrottam.

 

Amikor itt hagytál minket

még nagyon fiatal voltam,

imádkozom érted most is,

érzelmeim el kell fojtsam.

Gyermekkorom idejében

gondtalanabb volt az élet,

most könny áztatja arcomat,

mikor a fényképre nézek.

(2024.)

A mama kincsei (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA: A MAMA KINCSEI

 

A mama  rózsakertjében 

illatozott a sok virág,

rózsaszín és barack színű,

és voltak közöttük lilák.

Tearózsa sárga színű 

 és  világos piros hibrid,

mély bordó és narancssárga,

egyik se volt David Austin.

Kapálgatta, rendezgette,

óvta mindet és féltette,

megcsodáltam a bazsarózsát,

mesélt róluk szeretettel. 

Örököltem  szenvedélyét,

megéri a sok törődés,

kihalt idén a legtöbb virág,

de a rózsáim túlélik.

(2024.)

Nyári élmény (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA:  NYÁRI ÉLMÉNY

Elérkezett hát a nagy nap, 

a család repülőre pattant.

Eljött hát a  nyaralásunk,

nem volt otthonmaradásunk.

Mind a hatan gépre szálltunk,

mindannyian már nagyon vártuk,

repültünk  őszből a nyárba,

nem volt szükség nagy kabátra.

Elbűvölt s tenger bennünket,

ételek megtömték bendőnket.

szemmel is faltuk a látványt,

nem szenvedtünk semmi hátrányt. 

A nagy szél néha kiszúrt velünk,

"vattacukrot" tolt a nap elé,

zápor hullott és friss levegő

 hajtott minket szobánk felé.

Elérkezett hát a búcsúzás,

szomorkodunk kicsit, nem vitás.

 búcsút int majd felnőtt és kamasz,

szép volt minden, nem volt panasz.

 

(Bulgária - 2024.)

Az emlékek otthonában (vers)

HORVÁTH EDINA ANNA: AZ EMLÉKEK OTTHONÁBAN

Mikor megkértelek,

tüntesd el a  pókot,

találtál rá módot.

Mikor teát ittunk

háztartási  keksszel,

jót nevettünk egyszer.

Mikor kértem, hogy a 

hajad fésülhessem,

mindig megengedted.

Én, a kislány temelletted,

játszadoztam a cicákkal,

velem vagy még gondolatban

aranyba foglalt emlékként.

(2024.)

Költöző madarak

     HORVÁTH EDINA ANNA: KÖLTÖZŐ MADARAK

Gyülekeznek szépen sorban,

a gyönyörű szép gólyáink,

nyár végével neki indul

a legtöbb egész Afrikáig.

Némelyik csak spanyol honba,

ám legtöbbjük  tovább repül,

egészen a tengeren túlra,

ahol pihenésre sor kerül.

Márciusban  várunk vissza

minden költöző madárkát,

hogy megérkezzen országunkba,

s kikeltse a sok kis fiókát.

(2024.)

A szerelem tánca

 HORVÁTH EDINA ANNA: A SZERELEM TÁNCA

 

Egybeolvadt tekintetünk

a buja vágy tűzzel  simít,

képzeletem feléd repül,

eszem türelemre csitít.

Karom öleli testedet,

nyelved érinti a számat,

a borzongástól elvesztem,

a józan ész most csak látszat.

E szerelmi táncot táncoljuk,

a gátlásokat rég letéptük,

a szenvedély még tovább lángol,

e kéjben mindketten elégtünk.

(J.    2024.)

Búcsú

 HORVÁTH EDINA ANNA: BÚCSÚ

 

Búcsúzunk. Szívedben megszűnt a dobogás,

a gyásznépet rázza a néma zokogás.

El kell hogy engedjünk, de most ez túl nehéz,

meggyötört tested most megpihenni tér. 

A bánat sajnos nálunk sokáig vendég lesz,

összetört szívünkre gyógyír lesz emléked.

Szellőként simítod a kedves arcokat,

s nyújtod feléjük az ölelő karodat.

Otthonodban  gyász van, most bokor se zöldül,

s a földi világban a függöny legördül.

(A.D.  2024.)

Álszentek között

HORVÁTH EDINA ANNA: ÁLSZENTEK KÖZÖTT

 

Lépteid felszálló porát nézem,

nyugalom honol, besüt a nap,

a zárt ajtó mögött is érzem,

a hűvösség fuvallata megcsap.

Jó volna csak pihenni csendesen,

lustán fekszem, nyújtózok némán,

meg kell most magamat mentenem,

kétszínű ellenség figyel énrám.

 

Ha átlépek ezen, nem fáj semmi,

nem tépi ki lelkem erejét,

létezik idő, ahol nem kell félni,

s visszatekerem az idő kerekét.

/2024./

Szerelem 1.

 HORVÁTH EDINA ANNA:  SZERELEM  1.

 

Sok évig bennem élt az érzés,

lepkék repkedtek a gyomromban,

olyan volt nekem, mint a légzés,

benne van minden e sorokban.

(J.   -  2024.)

Tombolok, mint a vihar

HORVÁTH EDINA ANNA: TOMBOLOK, MINT A VIHAR

 

Tombol a hűvös szél mérgesen,

a hangom hallatom ércesen,

hideg eső mossa arcomat, 

ma villámmal jő az alkonyat.

Dörgéssel ijesztget előtte,

a virágaimat megölte,

szomorúan nézem a tájat,

és a dühös szél újra támad.

(2024.)

Nem akarok

HORVÁTH EDINA ANNA:  NEM AKAROK

 

Úgy érzem változok,

még ha nem is akarok,

a szőkét váltja a kék,

előttem a szakadék.

Mindig csak harcolok,

és nem látom arcotok.

türelmem elfogyott rég,

most messzire utaznék.

/2024./

Forró nyár

 FORRÓ NYÁR

Kiég minden, nincsen eső,

a nap lángolva nevet,    

csak vegetálunk, nincsen erőnk,                               

mindenki árnyékot keres.                                          

A tavak vize inkább meleg,                     

tényleg megőrült a világ,                           

ezen már senki sem nevet,                       

csak elmondjuk este az imát.                     

Tervezgetünk, de tervünk bedől, 

télen jó volna egy kis meleg,

most elbújunk a meleg elől

hogy lehet e kor ilyen beteg.

(Horváth Edina Anna: 2024.)

Veszprémi emlék I.

HORVÁTH EDINA ANNA: VESZPRÉMI EMLÉK I.

 

Sok éve már ennek, mégis élénken látom,

mindent felülmúlt, és tudtam ez nem álom.

A Viadukton állva lenézek a mélybe,

a Villa Medici hívogat feléje.

A  kertjében állunk, és átölelsz csendben,

vigyázok, hogy a hangom nyugodtan csengjen.

Az étteremhez mentünk, s bevezettél némán,

gyönyörű volt minden és tetszett a sétány.

A nyári nap sugara áttört  az ablakon,

elbűvölt csókod s a mosoly az ajkadon.

Rég hideg az éjszaka, s szerelem nem kísért, 

fájdalmas pillanat, mely örökre bennem él.

(J.  - 2024.)

Emlékek a jelenben

 HORVÁTH EDINA ANNA: EMLÉKEK  A JELENBEN

 

Elég volt egy röpke pillantás, 

nehogy megsejtse valaki más,

majd elkaptam rólad a szemem,

csak  valaki észre ne vegye.

Tova tűntél, mint titkos álmom,

arcodat még magamban látom,

vonzottál, mint mágnes a vasat,

éreztem, hogy nem lenne szabad.

Hiányod gyötör, kínoz a vágy,

most nem vagy velem, kivet az ágy.

Sok év eltelt, és álmot látok,

eljössz hozzám, addig  én várok.

(J. -  2024.)

Titkok között I.

HORVÁTH EDINA ANNA: TITKOK KÖZÖTT  I.

Eléget egyszer minket a láz,

te hazatérsz, hol hideg a ház.

Lezuhanyzol és  pólót veszel,

nehogy az ingen rúzsfolt legyen.

Szomorú vagy, és üres minden,

nem érzed már a parfümöm se.

Ülsz az ágyon a síri csendben

mit is tettél, és kit hagysz cserben.

Akivel élsz, már nem hoz lázba,

és börtönajtód kulcsra zárva.

Átgondolod, hogy mi is történt

átléptünk-e  néhány törvényt.

Csókol a szád, és karom ölel,

álmaimban már itt vagy közel.

(J.  - 2024.)

Mámorban

 HORVÁTH EDINA ANNA: MÁMORBAN

 

Előttem az arcod,s hallom a hangodat. 

Távol vagy de mégse,  ez is egy gondolat.

Elhagytál szó nélkül, nem tudom az okát,

látlak-e valaha, hogy mondhassam: Nohát!

Feledném a szépet, de ellep sok emlék,

mint tavon a csónak, ringatózik felém.

Átölel, ellazít, elkábít e mámor,

s rám hullik újra a józanító zápor.

(J.   -  2024.)

Aszály

 HORVÁTH EDINA ANNA: ASZÁLY

Meghalnak a virágok, ahogyan a lelkem is,

a júliusi aszály megöli a földet is.

Most lehullott pár esőcsepp, kegyelem ez nekünk?

Felfrissülni nem tudunk, kifáradt szervezetünk.

Vágyódunk az enyhülésre, no de nem a télre,

érkezzen már zivatar, mind esedezünk érte.

A vihar közeledtével a kedvem nem enyhül,

nézem a bokrot, ahogyan a szélben megperdül. 

A zivatar elsöpörte a port a tetőkről,

a napsugár kibújik, és kezdődik elölről.

/2024./

Nem szűnik

 HORVÁTH EDINA ANNA: NEM SZŰNIK

 

Bánatomat senki sem érti,

mikor csendes vagyok, hallgatag,

a világon senki sem kérdi,

a dilettánsok csak hallgatnak.

Becsúszik fejembe emléked,

ilyenkor újra  boldog vagyok,

behívom, mint egy jó vendéget,

és a szívem most épp nem sajog.

De ha  jönnek a komor percek

s várom, hogy szűnjön ez a kín,

leszek újra egy árva gyermek,

s álmomban nálad járok megint.

(2024.)

A szépség emlékei (vers)

 HORVÁTH EDINA ANNA: A SZÉPSÉG EMLÉKEI

A fák lombjait nézem

zöldjüket elmémbe vésem.

Ugyanígy az ég kékjét,

ahol meglelem a békét.

Örvendek a fecskéknek,

várom mindig a lepkéket.

Nézem, ahogy  felém repked,

láttál-e már ennél szebbet?

Mindig velem lesz e kép,

gondolatomból előlép.

Ráfestettem mind e képre,

emlékszem majd minden szépre.

(2024.)

A magyarokért

 HORVÁTH EDINA ANNA:  A MAGYAROKÉRT

 

Nem kérünk mi sokat e földön, 

legyen búza, és legyen szőlő.

Ne legyen borús a nép sorsa,

ez legyen eszménk sava-borsa.

Ne legyen nagy sarc, legyen jólét,

lépjünk egyet a dolgozókért.

Segítsük  meg az elesettet,

legyünk támasz a betegeknek.

Boldogság fénye ragyogjon ránk,

lélegezzen végre szép hazánk.

(2024.)

Hősömhöz, ki megjárta a Don-kanyart

HORVÁTH EDINA ANNA: HŐSÖMHÖZ, KI MEGJÁRTA A DON-KANYART 

 

Drága papám, a háborút túlélted, 

pedig nem volt se ruha, se étel,

magad helyett társadat mentetted,

életedet a hazának szentelted.

 Sok ezer honvéd, kiket elhurcoltak,

eltűntek, vagy hősi halált  haltak, 

emlékezem rájuk is e versben,

nevüket nem jegyzi egy krónika sem.

Nagy elszántságod, élni akarásod

visszahozott szép magyar hazánkba, 

ahol már nagyon várt feleséged,

fiacskáid és egy piciny leányka.

Csodálatomat írom le e versben,

ükunokád is csak rólad kérdez,

szívemben őrizlek nagy büszkeséggel, 

a legszebb csillag vagy fenn az égen.

(2024.)

Ballagásodra

 HORVÁTH EDINA ANNA:  BALLAGÁSODRA

Ballag már a vén diák,

kijárta az iskolát,

átéléssel, szerényen

bandukol most serényen.

Sok szép emlék feldereng,

élményeken elmereng,

rágondol a jövőre,

útja viszi előre.

Kisfelnőtt vagy, nem gyerek,

akadályod nem lehet,

felnőtt korod útját járod,

tanulásból nem lesz károd.

Jó tanácsként mondom Neked

szívedben legyen szeretet.

Tisztesség ha óvja utad,

te megleled a kiutat.

(2024.)

Apák napjára

 HORVÁTH EDINA ANNA:  APÁK NAPJÁRA

 

Apu,  apukám, én emlékszem mindenre.

Arra is, amikor felvettél a kezedbe.

Arra is, amikor anyuval napoztunk,

arra is, mikor hármasban szánkóztunk.

Arra is, hogy bicikliztünk ketten,

arra is, amikor türelmetlen lettem.

Szép emlék, mikor a mamához vittél,

tudom, hogy ha élnél, még most is vinnél.

Emlékszem arra, mikor filmeket néztük,

arra is,  hogy sokszor mennyit meséltünk.

Arra, amikor a cseresznyét hoztad,

arra is, amikor a kezemet fogtad.

Apák napján  szeretettel köszöntelek,

elmentél, így lehetetlen  ünnepelnem.

Tudd, hogy velem vannak a szép emlékek,

jóságos arcodat soha nem felejtem.

Velem van a  kanalad, s néha az illatod,  

Apukám te vagy a legdrágább csillagom.

(2024.)

Esőben

 HORVÁTH EDINA ANNA: ESŐBEN

 

Csepereg az eső csendesen,

kémlelgetem a szürke eget,

a vízcsepp a levélen marad, 

szépsége magával ragad.

Langyos eső a földet mossa

és a virágokat fürdeti,

elmerengve nézem a tájat

a szépsége mélyen áthat.

(2024.)

Nagypéntekre

 HORVÁTH EDINA ANNA:  NAGYPÉNTEKRE

 

Az oltárok ma díszek nélkül,

nincs rajta kereszt, se gyertya,

dísztelen és csupaszon áll,

az én  lelkem se békül.

Csütörtökön még vacsora volt

s Jézus szeretetre tanít,

nagypénteken elment apum,

e pillanat lelkembe forrt.

Párhuzam van a sorsok között

nincs benne öröm se mámor,

gondolatom feléje jár,

kémlelem a felhők mögött.

(2024.)

Körforgás

 HORVÁTH EDINA ANNA: KÖRFORGÁS

 

Kibújt már a hóvirág,

kacsingat a krókusz,

téltemető sárgállik,

egészen mély sárgáig.

Március hoz jácintot

és gyönyörű nárciszt,

fehérlik a madártej,

ilyen ez a csodás hely.

Kora nyár nefelejcset,

és  szép gyöngyvirágot,

fehérlik a tátika,

gyönyörű, itt nincs vita.

Fátyolvirág, lángvirág

megbújik szerényen,

léggömbvirág lilán int,

káprázatos szinte mind.

Orgona és folyondár

elnyílik már lassan,

csodatölcsér, varjúháj

a szemeinknek balzsam.

Megijeszt a mulandóság,

mosolygok, de félek,

megélem a pillanatot,

de a szivárványt várom.

(2024.)

Búcsú kollégáimtól

 HORVÁTH EDINA ANNA:  BÚCSÚ KOLLÉGÁIMTÓL

 

Jó kis csapat része lettem,

boldog vagyok, hogy átélhettem.

Munkám nem volt szervezetlen,

több akadályt elviseltem.

Félmunkát soha nem végeztem,

szívem-lelkem beletettem.

Törekedtem mindig a jóra,

vágyakoztam a kedves szóra.

Drága Diám mellettem állt,

hogy ha kellett, elnavigált.

Mariannka cserfeskedett,

Csillukám is kedveskedett.

Szabina is törődött velem,

hogy soha ne fájjon a fejem.

Ritukámat átöleltem,

Erzsikét, Évit megszerettem.

Viccelődtünk "kínjainkon",

számoltunk az ujjainkon.

A főnökség is elviselt minket,

hogy ha kellett, "rendre intett".

Túléltük a nehéz napokat,

a tűrhetetlen zajokat.

Néha Niki viccelődött,

a reakción meglepődött.

Elérkezett hát ez a nap is,

szomorkodok, de örülök is.

Soha sem könnyű a búcsúzás,

hazamegyek és nincs tovább.

A percek, órák, napok telnek,

az emlékeim velem lesznek.

A szeretet szívemben megmarad, 

mikor egy emlékkép elragad.

(2024.)

Május nálunk

 HORVÁTH EDINA ANNA: MÁJUS NÁLUNK

Elérkezett a szép május,

zöldülnek a rétek,

sárgállik a repce is,

gyönyörködve nézem.

 

Olyan, mint az április,

ma erős szelek fújnak,

kora nyári virágaim

a földig lehajolnak.

Szürke galamb fenn a tetőn

búgó hangján "beszél",

csivitelő fecskéinknek

a szép időről mesél.

Ébred már a csipkebokor

rózsaszín a virága,

besétál a gólya madár,

kelepel a világba.

(2024.)

A riviérán

 HORVÁTH EDINA ANNA: A RIVIÉRÁN

 

Az olasz parton találkoztunk először, 

ott, ahol a  tenger a kövekre előtör.

Elvarázsolt minket e táj szépsége,

Biot-ban, Nizzában az ég kéksége.

Monaco fényein több helyen ámultunk, 

a botanikus kertben sokáig járkáltunk.

A hajókat a kertből csodálva néztük,

Napóleon útján járva picit féltünk.

S láttuk, hogy a Verdon-folyó néha smaragd,

erről az útról csak szép élményünk maradt.

/2024./

A legjobb édesanyának

 HORVÁTH EDINA ANNA: A LEGJOBB ÉDESANYÁNAK

 

Rád gondolok most is, hogy mennyire vártál,

vittem a virágot, s karjaidba zártál.

Ma már a temetőbe viszem a virágot,

remélem, hogy létezik egy másik világod. 

Rád gondolok most is a LEGJOBB ANYÁRA,

lelkem fáj nagyon, de dacolok a világgal.

Reggel ha indulok, érzem az illatod,

mintha csak itt lennél, csak erre gondolok.

Fényképed nézem, de  hiányod nem szűnik,

a szebb napok reménye lassan eltűnik. 

Jóságod bennem él, míg van bennem élet,

örökké szeretlek ameddig csak élek.

(2024.)

A kis balerina (átírt)

 

HORVÁTH EDINA ANNA: A KIS BALERINA (átírt)

Karcsún siklott végig a termen,

mesternője tanította szépre.

-Álladat fel, fejedet az égig!

Ma is hangzik a fejében.

Büszke volt, hogy szólótáncos,

azok csak a legjobbak lehettek,

édesanyjának a szíve-vágya

összeolvadt az övével.

A sors azonban mást szánt neki,

már tűsarkút, spicc cipőt sem visel,

ma már "csak" verseket és novellát ír, 

a "pas chassé" csak a szívében.

(Emlék -2024.)

Az én kedves Bátyámhoz

 HORVÁTH EDINA ANNA: AZ ÉN KEDVES BÁTYÁMHOZ

 

Születésed ajándék volt,

szüleink vágytak rád régen,

rád mosolygott akkor a hold,

mindenki imádott téged.

Szerelemből születtél te,

minden jó lehetett volna,

betegséged örök maradt,

csak szüleink könnye ne hullna.

Csodás testvér voltál nekem,

tudod, hogy hiányzol mindig,

álmaimban ott vagy velem, 

szeretni foglak a sírig.

(2024.március)

Kétség

 HORVÁTH EDINA ANNA: KÉTSÉG

Karjaidban a csókod megszédít,

szerelem partjára eltérít.

Elragad ilyenkor az érzelem,

magam gyönyörűnek képzelem.

Ha nem vagy itt, elfog a félelem,

mással vagy? Mindig ezt kérdezem.

Bizonytalan leszek s sokszor komor,

bolyongó elmém messze sodor.

Jaj, de  ha nem jönnél, szívemet megvetnéd,

elbújnék csendesen, zokognék  vesztesen.

(Z.  - 2024.)

Édesapám lelke

 HORVÁTH EDINA ANNA : ÉDESAPÁM LELKE

Szerelmed halála elindított az úton,

próbáltad eléggé, hogy ne rágódj a múlton.

Könnyű ezt mondani, de mit lehet tenni,

ismételted többször,  de aztán csak ennyi.

Feküdtél az ágyban, s képét nézted némán,

beszélgettünk sokat, mert volt sok jó témánk.

Miért ment el? -kérdezted, erre nincs válasz,

ott voltam melletted, én voltam a támasz.

Elfogyott az erőd, és nem tudtál enni,

szomorún láttam, de nem tudtam mit tenni.

Összetört lelked  próbáltam megmenteni,

halk zokogásom előled elrejteni.

Elmentél végleg  egy nagycsütörtöki napon,

drága arcod előttem,  de hiányzol nagyon.

(2024. február)

Édesanyám nélkül

 HORVÁTH EDINA ANNA:  ÉDESANYÁM NÉLKÜL

 

Amikor beteg lettél, sötét lett a világ.

Igyekeztem nagyon, hogy segítsen az imám.

Öleltelek, simogattam a homlokod,

reménykedtem, hogy szebb lesz a holnapod. 

Mikor elmentél, a magány útjára léptem,

hogyan éljek nélküled, még most is ezt kérdem. 

Visszamegyek az időben jó  ötven évet,

éldegélünk négyesben ugyanúgy, mint régen.

Emlékezem és boldoggá tesz ez az álom,

felébredek és tudom, hogy hiába várom.

Felhívnálak Édesanyám, de már nem lehet,

tárcsáználak, de  nem jön már felelet. 

Emlékezem és felidézem a sok szépet,

hozzád bújok, megölelsz, így őrzöm a képet.

(2024.február)

Varázs

 HORVÁTH EDINA ANNA: VARÁZS

 

Óvjuk, titkoljuk azt az érzésünket,

mely nem irányítja a lépésünket.

Varázs van közöttünk, rózsaszín köd,

ez a varázs, amely egymáshoz köt.

Küzdhetünk ellene, soha nem ér véget,

bárhogy is gondoljuk, szívünkbe égett.

(J. - 1999.)

Meddig tart...?

 HORVÁTH EDINA ANNA:   MEDDIG TART...?

 

Beléd esni nem volt nehéz,

gondolatom téged becéz.

Nézegettél innen-onnan,

megéreztem, szinte nyomban.

Kevés időt voltál velem,

elvesztettem ó, az eszem.

Tervezgettem jövőt, szépet,

formálgattam ezt a képet.

El is teltek így az évek,

hálás leszek, amíg élek.

Megszédített ez az érzés,

túl merész volt ez a lépés.

De az élet másfele vitt,

jó ideje  nem vagyok itt.

Soha többet nem kerestél,

nagyon gyorsan elfeledtél.

Sok év múlva rádöbbentem,

gondolatban összetörtem.

Te biz' engem nem szerettél,

nagy szerelmem hogy lehettél?

Mégis él még minden fénye,

lángra gyúlna, porig égne.

Megjelensz az álmaimban,

benne vagy a vágyaimban.

(J. - 2024.)

Drága szülemhez

 HORVÁTH EDINA ANNA:  DRÁGA SZÜLEIMHEZ

 

Kietlen és üres nagyon,

mióta elmentetek minden napom.

Átsuhant lelketek egy jobb világba,

fájdalmamat súgom most  az imákba.

Szomorú és csendes vagyok,

mióta árva lettem nehéz nagyon.

Várom, hogy enyhüljön már a fájdalom,

szüntelenül hiányoztok, vállalom.

(2024.)