A vers alapján készült dal linkje:
https://suno.com/s/xYPScebkXyetYWzn?time=204
Félhangon szóló dallam
Az ünnep nekem ma már csak árnyék,
a gyertya ragyog, de nem melegít.
A csengő hangja egy fájó emlék,
a régi szép időkbe elrepít.
Az fenyőillat, mely reám hullott,
mint rég megírt levelekre a dér.
A csillag, mely egykor hazahívott,
most már csak messziről néz felém.
Az asztalnál most ott ül a család,
a szeretteink hiánya sajgó,
mindenki sejti, hogy mennyire fáj,
ami már vissza nem fordítható.
Hosszú ideje más a karácsony,
elillan, mint hóban lévő lábnyom,
ünnep helyett csak emlékek jönnek,
én mindegyiket magamban hordom.
S ha mégis előtör egy muzsika,
szelíden ér el hozzám és halkan,
mert tudja: mióta ők nincsenek,
mindez egy félhangon szóló dallam.
De őrzöm őket minden emlékben,
minden elcsendesült költeményben,
mert amíg bennem él kedves arcuk,
nem múlik el semmi sem egészen.
Bánat ölel, szívem belesajdul.
(2025.december 12.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése