Ködbe vész a part,
hangod foszló emlék már,
de bennem maradsz,
---
Köd ül a tájon,
elfeledett ösvények
emléket rejtenek.
---
Köd ül a tájon,
apám hangja fenyőben
szívem visszhang.
---
Havas hegytető,
fenn csönd ül a fenyőkön –
felhő lassan száll.
---
Nyári eső hull,
ablakra dobban halkan –
tócsákba gyűlik.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése