Angyal a felhőn
Angyal ül a felhő szélén,
kezében csillagpor remeg,
lába alatt szunnyad az ég,
ez egy szívben őrzött mese.
Szeme mélyén a föld alszik,
fájdalom, könnyek és imák,
őhozzá szól minden sóhaj,
mit a lélek nem bír tovább.
Szárnyát emlékekből szőtték,
szürke árnyék és fény között,
sebhelyekké vált az emlék,
hol összeforrt a múlt s jövő.
Minden nap vigyáz léptedre,
csendben őrzi minden álmod,
szeme fényt szór a sötétre,
meleget ad, hogyha fázol.
Az angyal mindig vigyáz rád,
szemében csillagfény lebeg,
nem szól, és nem ígér csodát,
csak veled marad csendesen.
(2025. december 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése