Az idő nyomában
Az idő nyomát követem,
s nyomában bolyong a lelkem,
minden fényben őt keresem,
az emlékből élek csendben.
Fájdalom növekszik bennem,
vágyból épül törékeny út,
léptek közt reszket a tegnap,
míg bennem dobban minden múlt.
A kétség szövi félelmem,
a magány tart engem ébren,
álmaim lassan elmúlnak,
nem találom már a fényt sem.
Emlékké vált a pillanat,
hiánya most lelkembe mar,
ha megtalál a kedvesem,
szívem újra erőre kap.
Sétálok az álom partján,
és megérint egy másik szív,
elhajlik az idő síkja,
a vágy újra feléje hív.
(2025. december 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése