RENDHAGYÓ BÚCSÚ
Régen elengedtük egymás kezét,
most a múltunk visszhangzik bennem,
mintha még ott ülnénk egymás mellett,
de csak az emlék tart össze minket.
A barátság fonalát szőttük,
aztán elvágtuk, s nem maradt nyoma,
csak a csend őrzi szavaid emlékét,
bennem él az ifjúságunk kora.
Csendben elsodort minket az idő,
harag nélkül elteltek az évek,
az életünket más helyeken éltük,
s szakadtak barátságok félbe.
Túl hamar vitt magával a halál,
szép szemed az ég kékjébe olvad,
simogat az örök nyugalom,
most már az angyalok óvnak.
Elköszönök most tőled
ezzel a rendhagyó búcsúval,
s amit nem mondhatok el neked,
leírom ide magamnak.
(dr.Somogyvári Katalinnak- 2026.május 09. -©Szerzői jog fenntartva! )
Fotó: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése