KÖTELÉK
Aznap, amikor megszülettetek,
rám tekintett gyönyörű szemetek.
A kezemben pihent apró kezetek,
rájöttem az anyaság mit jelent.
Boldogan vártam, hogy megérkezzetek,
hogy életem beteljesüljön Veletek.
Hogy én legyek, ki vigyáz majd Rátok,
s láthassam, ahogy a világban jártok.
A szeretetem nem múlt el, örök,
az együtt töltött idő ünnep, öröm.
Nem írhatom le ennél pontosabban:
Ti lesztek mindig a legfontosabbak.
Bármerre mentek, a szívem veletek,
ragyogtok, és én figyelem csendesen.
Láthatatlan kapocs köt össze minket,
ennél szorosabb kötelék nincsen.
Ha majd egyszer az égi úton járok,
s a bánatból kiutat nem láttok,
higgyetek abban, hogy visszatalálok,
szeretlek titeket, s utatok vigyázom.
Amikor majd a gyertya lángja vibrál,
arra gondoltok: lehet, hogy anya itt jár.
Egy régi emlék a szívetekbe talál,
s míg emlékeztek, veletek leszek talán.
Arcotokat simogatom kezeimmel,
mert a szeretetem sosem múlik el.
(Lányaimnak - 2026. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése