SZÍVBŐL SZABADON
Sokáig csak némán sodródtam,
de hangod áttörte a csendet,
mintha egy hazatalált álom
rendet teremtett volna bennem.
A szabadság addig csak szél volt -
olykor nyugtalan, hideg és kóbor,
de falamon lényed áthatolt,
és ellazított, mint egy jó bor.
Nincsen lánc, amely fogva tartana,
felszabadult és boldog vagyok,
mert él bennem egy bűvös erő,
és most már szabadon szárnyalok.
Nem lett tőled kisebb a világ,
csak egy szikra költözött belém,
mintha az ég is lehajolt volna
egy rég elfojtott, titkolt vágy fölé.
Már tudom: a szerelem nem ketrec,
olyan, mint egy vég nélküli határ,
hol a lélek szabadon vándorol,
és minden út végén hazatalál.
(2026. május 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése