Amit más elengedett
/Vers a barátságról/
Egy nap a messzi távolból
egy ismeretlen rád talál,
néhány szóban többet adva,
mint más hosszú éveken át.
*
Meghallotta borús hangod,
észrevette a könny nyomát,
szeretettel fordult feléd,
s a lelkedhez utat talált.
*
Boldogságod még nem látta,
nem fogta még soha kezed,
mégis észrevette benned
azt, amit más elengedett.
*
Megérezte magányodat,
a fájdalmat és a reményt,
azt az embert, ki szótlanul
másoknak visz éltető fényt.
*
Ki sokáig barátod volt,
elsétált fájdalmad mellett,
nem látta meg a fényed, és
nem ismerte sebeidet.
*
De lelki társad létezhet
határokon túl és innen,
nem a szem, hanem a lélek
szíved hangját ismeri fel.
*
Megérti hallgatásodat,
osztozik a bánatodban,
talán nem ismered hangját,
mégis része világodnak.
*
Észrevétlen érkezett meg,
egy érző lélek rád talált,
valahol már összekötött
kettőtöket a sorsfonál.
*
Nem tudod, mikor indult el,
sem azt, mi vezette feléd,
egy láthatatlan hídon át,
lelketek egymáshoz elért.
(2026. június 21.- © Szerzői jog fenntartva!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése