VERS ÉS DALLAM
A nyugalom földjén egy vers pihent,
szelíd szavakból szőve a teret,
mint a naplemente a tó tükrén,
meg-megcsillant benne az üzenet.
*
a lélek hangja még csak szundikált,
érzelmi tükre a költeménynek,
de amikor a zene hozzáért,
a sorok életre keltek benne.
*
A hegedű fájón sírni kezdett,
a zongora hangja belém égett,
és a vers, mely addig csak líra volt,
e bús harmóniában meghajolt.
Minden rímből muzsika született,
minden könnyből szelíd költemény lett,
és a melódia úgy borult rám,
mint meleg paplan hideg éjszakán.
*
Mert a dallam összeköt a verssel,
a lelkünknek mélyebb érzést adhat,
érzelem lakozik minden dalban,
minden múlhatatlan pillanatban.
......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése