Sajnos hirtelen eltávozott egy zseniális ember!🖤
Ezt a verset írta halála előtt két nappal Márkus László, a Kalamáris főszerkesztője. Mintha félig már a láthatatlanban járna, de valami visszahúzta...
Márkus László a csend csábítása
letérdel hozzám az alkony
vállamra borítja
az éj csillagsujtásos köntösét
tinta ömlik a tájra
a csend lágyan belém karol
vezet
katedrálist épít nekem hogy abban hódoljak neki
elandalít
részese lettem valami újnak
a betű sem látja a verset
de ismeri helyét és érzi lüktetését
így érzem én is
furán megcsavarodik a létsík
a táj bezárul
új dimenzió tárja fel előttem titkait
absztrahált világok randiznak
itt ott szupernovafáklyája villan
siheder galaxisok csillagokkal petangoznak
szőkevény hold
és egy világcsavargó üstökös pályáit keresztezem
mekkora csúzlival lőhetik ki őket
ezzel nem számoltam
feketelyuk talányos eseményhorizontja felé száguldok
iszkolnék az ellenkező irányba
de nem tudok
láthatatlan lasszójával fogva tart
hirtelen harangszó üt lyukat a csenden
elillan
én újra magamra maradok
a tintafoltos tájban
várok
bíborszín giccset pingál a hajnal
vannak kik vevők még erre
képzeletem hétmérföldes csizmát húz
meglódul
tarisznyámban ósdi szószedetek
megannyi hasztalan kacat
mint afféle ócska zugfirkász sajnálom kidobni őket
tán újra megszólítanak
2025. 11. 05.
Nyugodjon békében! Isten vele!🖤🩶
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése