A csendes jótevő
Duna fölött szél hajol a fényre,
a város zsong, de ő csöndben lépked.
Két keze nyomán új élet ébred,
bokrokat ültet már jó két éve.
Dunaújváros parkjaiban jár,
mindenhol látszik kezének nyoma,
a fák, citrusok, liliom s cserje,
árnyékot ad majd, ha a nyár perzsel.
Bejárja a város minden részét,
lesi a szelet, az esők ízét,
vizet hord minden fűnek, virágnak,
a munkája jót tesz a világnak.
Nem koldul tapsot, sem dicséretet,
saját költségen vesz növényeket.
Szeretettel gondoz minden ágat,
hiszi, hogy a jó még jobbá válhat.
Kiváló ember, ki hisz még abban,
hogy gyógyul az, ami törődést kap,
munkája nyomán új élet sarjad,
a város szíve is vele dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése