A béke dala
Ne kard legyen a kézben, hanem nyitott tenyér,
mely hidat épít ott is, hol tegnap még a tél.
Ne gyűlölet szavából nőjön az új világ,
hanem a szeretetből fakadó igazság.
Egy hang talán kevésnek tűnik a viharban,
de ezernyi szív együtt már reményt gyújt a harcban.
A csend is tud kiáltani, ha békét hordoz át,
és összeköti újra az ember otthonát.
Azokért szól a dalunk, kik nem falat emelnek,
hanem sebekre gyógyírt, s hitet az embereknek.
Kik hiszik, hogy a holnap nem fegyverekben él,
hanem a kézfogásban, mely minden szívet ér.
Legyen hát elismerve minden tiszta tett,
mely életet óvott és reményt mentett meg.
Mert a Nobel-békedíj nem csupán érem, jel –
az emberiség hite egy szebb jövő felé vezet.
Álljunk most melléjük, közös szóval, hittel,
mert a béke mindig több minden földi kincsnél.
Aki másokért dolgozik önzetlen szeretettel,
az a világ jövőjét írja csendes tettekkel.
Szálljon hát ez az ének határokon át,
vigye minden embernek a remény szavát.
Hisz a legnagyobb győzelem nem a diadal heve,
hanem amikor a béke lesz az ember végső neve.
(2026. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése