MÚLT ÉS JELEN
Az alkony fénye rám hajol csendben,
a muzsika a szívemben zenél,
a múlt egy dallamot játszik nekem,
most minden hangja bennem újra él.
Egy fakó kép a polcon rám nevet,
a fotón még a nyári ég ragyog,
egy eltűnt jelenet most feldereng,
a pillanat a lelkemben sajog.
A látomásban csendes árny suhan,
egy néma kacaj visszhangja felel,
az elmúlt idők súlya rám zuhan,
ma is megérinti a szívemet.
A régi álmot nem őrzi lakat,
mint őszi szél a tó tükrén lebeg,
a szép emlék idézi a nyarat,
s keveredik bennem múlt és jelen.
(2026. - © Szerzői jog fenntartva!)
A versem alapján készült dalom itt meghallgatható:
https://suno.com/song/b9f78724-9565-4b20-9505-7b773bd1bf9c
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése