Apu
Nem hallom a hangodat reggelente,
nem csörren a csésze a kezed alatt,
nem meséled a régi történetet,
a messzeség magába zárt, eltakart.
A széked még ott van az asztalnál,
de nem vársz már rám, ha hazatérek,
egymagam vagyok minden vacsoránál,
a hiányod beszél nekem, de nem értem.
Éjjel még hallom, ahogyan szólítasz,
és az álmaimból vissza sem térnék,
de az ébredés nekem nem hoz vigaszt,
csak a bánat marad, ami bennem él.
Két kezed érintése velem marad,
mint egy el nem múló, fájó pillanat,
de nélküled minden nap csak alkonyat,
s a csillagok nem vezetik utamat.
Minden látomás, ami volt, elsuhan,
az idő bezárta az ajtókat rég,
a fájdalom örökre velem maradt,
csak a szeretet marad... meg az emlék.
/2026,április/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése