Álmaimban

 ÁLMAIMBAN

A Boszporusz fölött suhan a fény,
Isztambul hangulata elkísér.
Minaret árnya nyúlik az égig,
az álmaimban ott sétálok én.

Szinte hallom a gyönyörű zenét,
mint selyem, úgy simul a lelkemhez.
Mikor a török lant búsan mesél,
egy történet ösvényére vezet.

Fűszerek illata száll a szélben,
magával ragad ez a pillanat.
Csábít a baklava arany fénye,
mézédes álom ez a gondolat.

A  tea színe, mint az alkonyé,
lassan kihűl a poharam falán,
ujjaim  őrzik még a melegét,
ahogy emlékezem ezen éjszakán.

Egy szép, mesebeli  utazásra,
mely híd a múlt és jelen között.
Színek, ízek, hangok varázsa,
előjönnek az álmaim mögött.

A távolból egy dallam visszahív,
mint szélben ringó régi üzenet.
Az utam most Antalyába vezet,
s megcsodálom a Torosz-hegységet.

Nem csak látom, de belül érzem,
pedig nem jártam ott,mégis kedvelem.
A lelkem tán ott időzött régen,
ismerős dal szól bennem csendesen.

(© Szerzői jog fenntartva! - írtam: 2026.április 15.)