Nincs több szín
Senki sem érti bennem a csendet,
a magányomat, mely rám nehezül.
Hiányoznak, kiket szívem szeret,
senki sem olvasztja fel a jeget.
A nap se ragyog, csak fakón pihen,
árnyékok nőnek fájó szívemen.
Színek helyett csak feketét látok,
remény nélkül a sötétben járok.
Hiába vágyom a gyermekkorra,
nem pereg vissza a homokóra.
A múltam kapuján nem nyílik zár,
minden gondolatom felétek jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése