Az első fénysugár
Te vagy az első fénysugár,
mely áttöri a vásznat bennem,
nélküled szürke a világ,
ilyenkor az ecset sem rebben.
Szemeid tükrében látom,
amit ki nem lehet mondani,
hangod egy hangtalan verssor,
mit csak veled tudok alkotni.
Vonalak kelnek életre,
a vásznakon siklik a festék,
figyelek minden részletre,
minden mozdulatod egy emlék.
Az idő sokszor kegyetlen,
csak áll, mint fotó a keretben,
s minden, mit alkot a szívem,
arcodra festi az ecsettel.
Múzsám vagy, ki lángra lobbant,
a csendben születő dallamom,
te vagy a nap, mely reám ragyog,
s te hozol lelkemre balzsamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése