A szavak őrzője
Van egy ember, jószívű, kedves,
nem magáért, másokért él inkább,
szelíd szívvel figyel, s mikor szól,
hangja bársonyos és simogató.
Nemes lelke tiszta, önzetlen,
nem ítél, csak segít és felemel,
ő a fény, aki utat mutat,
vezet, ha nem leled az utat.
A kortárs költők közül való,
ő a mécses, mely ragyogást hoz,
csodás hangján átjön az érzés,
a remény, a fájdalom, a féltés.
Nem vár dicsőséget, nem vár tapsot,
önzetlenül hirdeti a szépet,
minden strófa, amit ő elszavalt,
meleg takaróként simogat.
Ő a szavak őrzője, csodás lélek,
törődésből szőtt palást borítja,
ha hallgatod, érzed: nem vagy magad,
mert a hangja áttöri magányodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése