TÖRÖTT HAJÓ
Törött hajó a csend vizén,
nem tudja, merre van a fény.
Deszkái nyögnek, jövője nincs,
nem vigasztal semmilyen kincs.
Köveken tört teste remeg,
szél se súgja, merre mehet.
És most ahogy magához térve,
félve néz a mély sötétbe.
Nem lát csillagot, sem irányt,
csak korhadó álmot, hínárt.
A sötétség rideg, mint a tél,
az éjszakában retteg, fél.
Hallgat a múlt, nem szól a dal,
körülötte rengeteg hal.
De a víz csak ringatja, viszi,
megmenekül, ő azt hiszi.
S talán egy új nap hajnalán,
felragyog még a fénysugár.
Törött testtel is csak arra vár,
hogy egyszer majd partra talál.
(2025. június 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése