Az ősz ígérete 1.
(dal)
Hulló levél az idő tenyerén,
aranyba fúl az elmúlás.
Lábam alatt recseg a tegnap,
s a fák fölött nincs már határ.
A föld megnyílik némán, csendben,
és rejti azt, mi egyszer élt.
De láng gyúl minden emlék helyén,
egy mécses ég, s a szív beszél.
Nem szólnak már, csak néznek ránk,
a névtelen, csendes halottak.
S mi élők, az avart taposva
hordozzuk tovább a gondokat.
De ott a füst, a kis papírlap,
mit felkapott az esti szél,
egy szó volt rajta: Köszönöm,
s most fent az éggel összeér.
(2025. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése