Az ősz ígérete
Lehullt levél az idő tenyerén,
aranyra színezi az elmúlás.
Lépteink alatt recseg a tegnap,
esőként könnyezik a búcsúzás.
Fenti világ kinyílik zajtalan,
de elrejti azt, kik egyszer éltek.
De láng gyúl minden szép emlék helyén,
a mécsesek égnek, s szívünk beszél.
Elmentek, kik egykor velünk voltak,
nem is sejtjük, hogy még velünk vannak.
S mi élők, az avaron taposva
hordozzuk tovább a tegnapokat.
Az ősz ígéret. Hidd, hogy nincs vége,
tudod jól, ez már nem tündérmese.
Emlékezz, hisz szívedben maradnak,
és újra él a lelkük általad.
(2025. június)
Ez a versem a poet.hu oldalon a Nap verse lett június 30-án!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése