SZÜLEIM NÉLKÜL
A szép emlékük velem maradt,
bár a lelkem széjjelszakadt.
Van bennem még fájdalom bőven,
ki fontos volt, elvették tőlem.
Csendes ürességet érzek,
s lelkem mélyén ők még élnek,
elmentek, de nem tűntek tova,
hazamennék, de nincs már hova.
A lakás már távol, hol éltek,
egyszer-egyszer visszatérnek.
suhannak a csendben, a térben,
amikor már senki sincs ébren.
Az illatukat néha érzem,
meglepődve, de sosem félve.
Ismerős nóta ha csendül,
a lelkem abba belerendül.
2025. MÁJUS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése