Hol nem ragyog a fény, néha nehéz látni,
ha fagy lepi a reményt s a szíved fázik. .
A világ sokszor komor, és hideg a csend,
de hinned kell abban, hogy visszaáll a rend.
A szeretet néha oly messzinek tűnik,
de néhány embernek figyelme nem szűnik.
A békesség ritkán kopogtat hangosan,
de rád talál majd nemsokára biztosan.
Értékes vagy, akkor is, ha te nem látod,
ha elnyel a zaj, mindig magadat bántod.
Nem kell, hogy mindig erős legyél és bátor,
elég, ha igyekszel napról napra, százszor.
Lesz, ki megfogja a kezed, ha elesel,
jóbarát, ki felemel és nem fordul el.
A szeretet, béke nem elveszett álmok,
elrejtőznek, de tudd: érdemes kivárnod.
Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra! Szeretek írni. Ha itt az arcképemre kattintasz, megtalálod a verses - novellás blogomat. Gyere máskor is!!
2025. május 24., szombat
Lesz, aki felemel (vers)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Égig erő fák (versem)
Horváth Edina Anna: Égig érő fák Lombok résein fény bújik át, aranypor táncol a levegőben, még a szél is lassítja lépteit, megpihen a nap ...
-
HORVÁTH EDINA ANNA: TOMBOLOK, MINT A VIHAR Tombol a hűvös szél mérgesen, a hangom hallatom ércesen, hideg eső mossa arcomat, ma villámmal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése