Horváth Edina Anna: A szavak őrzője (szabadvers)

A szavak őrzője

Van egy ember, jószívű, kedves,
nem magáért, másokért él inkább,
szelíd szívvel figyel, s mikor szól,
hangja bársonyos és simogató.

Nemes lelke  tiszta, önzetlen,
nem ítél, csak segít és felemel,
ő a fény, aki utat mutat,
vezet, ha nem leled az utat.

A kortárs költők közül való,
ő a mécses, mely ragyogást hoz,
csodás hangján átjön az érzés,
a remény, a fájdalom, a féltés.

Nem vár dicsőséget, nem vár tapsot,
önzetlenül hirdeti a szépet,
minden strófa, amit ő elszavalt,
meleg takaróként simogat.

Ő a szavak őrzője, csodás lélek,
törődésből szőtt palást borítja,
ha hallgatod, érzed: nem vagy magad,
mert a hangja áttöri magányodat.

Horváth Ákos művész úr saját gyönyörű verse

 

A természet karjaiban (novella)

 

A természet karjaiban

A férfi lassan becsukta maga mögött az ajtót. A szobában maradt a csend, az üres tekintetű bútorok, és a levegő, amelyben még ott rezgett a csalódás keserű íze. Tudta, hogy nem maradhat ott tovább, nem bírta volna a falak közé zárni a gondolatait, sem a szívét, amely darabokra hullva kereste önmagát. Egy kis bőröndöt  vitt magával, és a kabátját dobta a vállára.

Az állomásra vezető út valami különös könnyedséggel telt. Mintha a döntés, hogy elindul, már önmagában felemelte volna a válláról a súlyt. A pénztárablaknál nem is kérdezte, hova menjen – csak annyit mondott:
– Valami szép helyre.

A jegy halványkék papírja a kezében remegett, ahogy a vonatra szállt. A szerelvény lassan zakatolni kezdett, a város házai egyre kisebbé zsugorodtak az ablakban, majd végül csak a sínek melletti földek és rétek kísérték tovább az útját. Nem tudta, mennyi ideig ül majd ezen a vonaton, és nem is számolta az órákat. Csak figyelte, ahogy a táj átalakul, észrevette a dombok íveit, a patakok csillogását, majd a messzi horizonton feltűnő sziklás vonulatokat.

A Dinári-hegység kéklő tömbjei először csak árnyékként derengtek a távolban, aztán lassan kiteljesedtek. A férfi szíve megmozdult, amikor az ablakhoz hajolt. A hegyek méltóságában volt valami vigasztaló: olyan erők nyugalmát sugározták, amelyek sokkal régebbiek minden emberi fájdalomnál. A szerelvény kanyargott, kapaszkodott, és ő azon kapta magát, hogy újra és újra mély levegőt vesz, mintha a sziklákból áradó erő az ő tüdejét is megtöltené.

Az út végül a tengerhez vitte. A férfi leszállt egy kis állomáson, ahol a levegőben már ott volt a sós illat. A partig gyalog ment, és amikor meglátta a víztükröt, egy pillanatra megállt. A végtelen hullámok lassan gördültek egymásra, a fény szilánkokban csillant meg a felszínükön.

Lassan sétálni kezdett a kavicsos parton. Cipője alatt ropogott a kövek hangja, de a szívében béke lett. A szél végigsimította arcát, mintha törölni akarná az elmúlt napok fájdalmát. Minden lépésnél úgy érezte, mintha valami lehullana róla: a szavak, amelyek bántották, az ígéretek, amelyeket sosem tartottak be, a remény, amely cserbenhagyta.

Leült egy sziklára, és hosszan nézte a tengert. Nem várt választ, nem keresett többé magyarázatot, csak figyelte a mozgást, az állandó áramlást, amelyben benne volt az élet ritmusa. Érezte, hogy valahol mélyen a saját szíve is ezzel a lüktetéssel akar összehangolódni.

A nap már elindult lefele. A férfi ekkor állt fel újra, és elindult a víz mentén. A tenger sötétedő színeiben ott volt a jövő ígérete: nem a boldogságé, amelyet valaki mástól várt volna, hanem a békéé, amelyet önmagában talált meg, és ez a béke most először tűnt valóban elérhetőnek.

A hullámok lágyan csapódtak a parthoz, mintha kísérnék őt, és a férfi tudta: az útja ide vezetett, pontosan ide, a tenger mellé, ahol a szíve végre megnyugodhatott.

Megállt egy helyen, ahol a sziklák öblöt formáltak, mintha a természet karjaiba akarta volna fogadni. A kavicsok itt apróbbak voltak, puhábbak, mintha évszázadok óta a hullámok csiszolták volna őket. Lehajolt, felvett egyet, és a tenyerében forgatta. A kő sima felszíne olyan volt, mint egy régi titok: időtlen és nyugodt.

Leült újra, , és nemcsak megpihenni akart, hanem maradni. Hallgatta a morajlást, a ritmust, amely sosem fárad el, sosem hallgat el, a tenger lélegzetét.

A látvány is újra és újra megérintette. A horizonton a nap utolsó fényei még egyszer felizzottak, arannyal festve a fodrozódó vizet, majd lassan átadták helyüket a bíbor és kék mély árnyalatainak. A csillagok egyenként gyúltak ki, mintha a mennybolt is jelezni akarta volna: megérkeztél, most maradhatsz.

Nyugodtan teltek a napok, a férfi hosszú ideig nem gondolt semmire. Nem kereste a múlt árnyait, nem akarta megfejteni a veszteség okait, csak sétált, ült a parton, és engedte, hogy a tenger ölelje körül. Első pillanattól kezdve érezte, hogy a szíve ritmusa lassan igazodik a hullámokéhoz: ki és be, ki és be, mint egy új élet kezdete.

Tudta, hogy nem kell tovább mennie, ez az út véget ért. A lelkében, amely annyi vihar után most először tisztult ki, megszületett az otthon érzése. Nem a falak közé zárt otthon, hanem az, amelyet a tenger, a hegyek, és a végtelen ég alkotnak.

A hullámok lágyan csaptak a parthoz, mintha kísérnék őt, és a férfi tudta: itt a végállomás. Nem a birtoklás vágyával, hanem egyszerű jelenléttel, a természet mellett, vele együtt, úgy, ahogy van.

A tenger szépsége többé nemcsak látvány volt számára, hanem vigasz, amely minden nap, minden hajnal és minden alkony formájában újra és újra megérintette és tudta, hogy idetartozik.

 

Horváth Edina Anna: Az első fénysugár c. versem és Horváth Ákos

 Az első fénysugár

Te vagy az első fénysugár,
mely áttöri a vásznat bennem,
nélküled szürke a világ,
ilyenkor az ecset sem rebben.

Szemeid tükrében látom,
amit ki nem lehet mondani,
hangod egy hangtalan verssor,
mit csak veled tudok alkotni.

Vonalak kelnek életre,
a vásznakon siklik a festék,
figyelek minden részletre,
minden mozdulatod egy emlék.

Az idő sokszor kegyetlen,
csak áll, mint fotó a keretben,
s minden, mit alkot a szívem,
arcodra festi az ecsettel.

Múzsám vagy, ki lángra lobbant,
a csendben születő dallamom,
te vagy a nap, mely reám ragyog,
s te hozol lelkemre balzsamot.
 

Horváth Edina Anna: Lelked viharában versem Horváth Ákos előadásában

 

Könnyvirágok versem Horváth Ákos előadásában

 

A szerzőtársak üzenetei

 Szia, drága Edina! Bizonyára hallottál az Irodalmi Idézettár oldalról, annak vagyok az egyik szerkesztője. Arculatunk, hogy szerzők verseiből jelentetünk meg képre szerkesztett idézetet. Én találtam tőled egy szép gondolatot a Valakihez talán el kell, hogy érjen c. versedből. "Út porában ottmaradt a lépted, s emlék őrzi minden rezdülésed." Szeretném szerkesztésre tovább adni, szombat reggel meg is tudnál jelenni. Ehhez egy rövid bemutatkozást szeretnék kérni, kicsit szűkös az idő, ha ma tudnád küldeni nagyon megköszönném! Szeretettel gratulálok a megjelenési lehetőséghez! 

--- 

Dermedten című alkotásod, tömören lényegre törően fejezi ki a reményvesztést.
Szeretettel gratulálok ehhez a nagyszerű költeményhez!
---

Drága Edinám, milyen lélek megmelengető, hogy vannak még ily csodálatos embertársaink!!!!!
Gyönyörű, hálás verset írtál Róla, számára !  

--- 

Dallamos elgondolkodtató vers, nagy titkokat feszeget,
én is szüntelen kutatom, keresem, az élet nagy kérdéseit,
mely végtelen, legalábbis nekünk, embereknek!

Szívvel szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez!

 ---

Versed olyan, mint egy szép kézimunkával készült színes takaró. Beborítja és védelmezi a fájó lelket. A verseid egyik vonulatát képezi a szerelmi lírád, abban meg az igényes szókimondás tetszik. Örömmel olvastalak most is!

 ---

Szerintem nagyon profin írsz, a hasonlatok is, meg minden olyan szép és rendezett. Ha sikerült volna kisregényt írnod belőle, biztosan bekerült volna, annyira jól írsz. Gratulálok! És köszönöm szépen, hogy elküldted nekem!Simán írsz olyan jól mint bármelyik író, akinek ki van adva az írása szerintem. Sokaknál még jobban is, szóval...

---

a,versedhez alig találok szavakat,olyan mélyen megrendített!

Sokszor vagyunk torkig ezzel a nyomorult világgal,mégis olyanok mint Te erőt tud átadni nekünk,hogy tovább éljünk.

"hogy néha elég egy ember,

ki meggyújtja újra a fényt."

Te egy ilyen ember vagy,áldjon meg érte a Teremtő!

2025.07.05.Szeretettel,tisztelettel,köszönettel:Tibor bácsi

...

 Kedves Edina Anna! Kristálytisztán áttetszőek, egyszerűek, mégis mélyen átéltek a verssorai. Igényesen énekli meg a fájdalmat, de minden mást is. Továbbá szilárd értékrendről árulkodik minden verse. Nagyon fontos ez egy széthullóban lévő világban. Értéket őrizni és teremteni, világnézettől függetlenül. Gratulálok e legújabb verséhez is! Barátsággal 

 ---

Kedves Edina Anna,a Teremtő nagy adománya a gazdag,bonyolult lélek,de egyben növekszik vele a sebezhetőségi felületünk is!
"vihar tépi szíved húrját,
keresed a béke útját."
Bizony a Természetben is a nagy vihar nagy károkat tud okozni,nehezen nyugszik meg,hát még az emberi lélekben!
Népi bölcsességgel élve:"borúra derű,derűre ború" igy váltakozik az emberi lélek állapota is,nem kell hát megijedni,hogy bármelyik kedélyállapot örökösen megmarad.
Gyönyörűen,költőien fejezed ki ezt:
"lassan elnyugszik minden vér,
a sötétből fény születik,
s a szeretet felszabadít."
Te Költőnek születtél,nem vitás!
2025.05.18.Szeretettel és tisztelettel:Tibor bácsi

--- 

Elgondolkodtat ezen gondolatsorod. Jó lett és tetszik.
Köszönöm az olvasási élményt!
Poétaöleléssel, főhajtással: szívből gratulálok! 

---

Fájdalmas, szomorúságában is csodás alkotás kedves Edina.

Csendes szívvel, szeretettel:Ani

---

 Kedves EdinaAnna,nagyon sokunk érzését verselted meg most!
Az egyik legfájdalmasabb emberi érzés,ha csalódunk abban akit szerettünk és akiben vakon bíztunk. 

--

 

Kedves EdinaAnna,Te nem csak Isten áldotta természetességű költő vagy,de az Élet széles tárháza tárul fel Neked,a látóköröd nagy,rendkívül változatosak a témáid is mindig nagyon fontos, közérdekűek a mondanivalóid,mint az igazi Költőknek.
2025.05.18.Szeretettel:Tibor bácsi

 

----

 Kedves Edina-Anna,muszáj,hogy mégegyszer hódoljak a versed előtt,mert ritka nagy vers!
Olyan fontos és hatásos minden sora,annyi fontos észrevételt,intést,tanulságot tartalmaz,hogy ezt a verset többször kell elővenni,értelmezni,megtanulni,elgondolkozni rajta.
Számomra az egyik legnagyobb vers,amivel találkoztam,Isten áldjon érte!
2025.05.18.Szeretettel,tisztelettel:Tibor bácsi

---

 Kedves, én 77 éves koromban kezdtem verset írni a Teremtő különös akaratából.
Talán azért ilyen későn,hogy ne bízzam el magam,talán azért,mert mostanára gyűlt össze bennem hasznos mondanivaló.
Meghatott "A magyarokért"c. verse,teljesen egy platformon állunk Hazaszeretet dolgában
A jó Isten áldja meg Magát és Családját,jó egészséggel,sok vidám évvel!
2024.08.27. Szeretettel és köszönettel:Tibor

--- 

Kedves Edina!
Ezt a versedet nem csak az olvasók kedvelik, hanem a szél is, hiszen ha valaki, akkor ő tudja, hogy milyen üzenetet küldtél el vele.  

---

 Kezi csókolom kedves Edina Anna!
Most is hatalmas nagy piros szívvel gratulálok a költeményhez!
Gyönyörű romantikus, szerelmi vallomás, vágyakozás lett!!!
További szép napot kívánok.

 ---

Gyönyörű vers... csupa vágy, csupa tűz és szenvedély. 

---

Kedves EdinaAnna,én késő öregkoromban kezdtem verset írni,azelőtt,ha akartam sem tudtam volna,teljesen átérzem milyen gyógyító,feszültségoldó érzés,ha az ember "kiírja magából" a fájdalmat,örömöt s bármilyen érzelmének szóbeli formát ad!
Versed nagyon érthető,tanulságos és példamutató.  

---

Igazi művész vagy, egy festő
aki, amint végzett, leteszi az
ecsetet és boldogan elsétál a
párjával, az életre kelt vásznával...

Szívvel és szeretettel: Béla

 ---

Írj és gyógyulj! Maradj köztünk évezredekre!

---

Egy csendes önvallomás, lehet ismerős és megnyugtató. A költészet nemcsak esztétikum, hanem lélektani menedék.
Szívvel gratulálok, Csaba.

---

Nagyon csodálatos szöveg és ezzel valóban igazad van a verseknek a vers írásnak gyógyító erejük van.
Gratulálok kitűnően megírt versedhez.
POET öleléssel Györgyi
"A versírás nekem gyógyító feladat,
a gép előtt minden bánatom elapad."

---

Egyfajta lélekgyógyító meditáció....Klassz költeményed tetszéssel olvastam, elismeréssel, szívvel gratulálok! Üdvözlettel kellemes napokat kívánok, Gellért

 ----

Drága Edinám, számomra is gyógyszer , lelki megtisztulás, vigasz , örömteli érzés egy-egy versem megszületése.
Átérzéssel olvasott nagyon tetsző nyolc sorodért csillogó
💖-vel, nagy szeretettel gratulálok: Ági

 ---

 Köszönet eme lírai gyógykúráért a felírt verbális vitaminok jó hatással voltak
ily kései órán! Szívvel

 ---

Kedves Anna,milyen gyönyörű hasonlat: 

"mostantól a sírodon könnyvirágok nyílnak."
Szeretteink sírjánál a fájdalmas sírás sokat könnyít a lelkünkön,hát még,amikor úgy érezzük,hogy a Természet is együtt könnyezik velünk!
Nagyon szép,vérbeli lírai a verse,rövid,mégis érzékelteti a lényeget:fájdalommal gyászoljuk Szeretteinket,akiket elhívtak az égiek,de "a létezés ezzel nem érhet véget!"
élnünk kell tovább élő Szeretteinkért és eltávozott családtagjainkért,barátainkért,hogy legyen aki emlékezik Rájuk.
Gratulálok mesteri hangulatú verséhez!
2025.03.23.Szeretettel:Tibor

---

Drága Edinám, gyászversed szívszorítóan szépségesre írtad:

"mostantól a sírodon könnyvirágok nyílnak."

E zárósorért külön szívet adok együttérző szeretettel:💖💔🥰Vigasztaló ölelésem küldöm: Ági

---

Megállok egy pillanatra, meghatóan drámai a versed, fogad részvétem, üdv szívvel, Mikibá

---

Kedves Edina!
Kár is mondanom, hogy aki keres az talál :)
Nekem nagyon tetszett a felvezetéstől a végéig!
Sok szeretettel gratulálok!  

---

Kedves EdinaAnna,ez a versed is olyan megrendítően szép,hogy alig van párja!
Én nagy tisztelője vagyok a magyar hagyományoknak,a költészetben a népies stílusnak,maga Petőfi is használta,megnemesítette,ugyanúgy mint Te ebben a versedben.
Ennek az egyszerű stílusnak olyan drámai ereje van,mint a népdaloknak!  

---

Megszólítja a szívet magától. Szívszorító, de mégis tiszta és megbékélt.
Szívvel gratulálok, Csaba.

---

2025. március 28. 13:40

Ne siess! Kellenek a verseid!
Gyönyörű gyermeki vallomás. Nyomothagyok,.

---

Kedves Anna!
Versedet akár én is írhattam volna, illetve én is gondolhatnám a gondolataidat! Nagyon szép, tökéletes leképezése egy szeretetnek, ragaszkodásnak!  Rezső

---

Szépséges sorokban fejezted ki drága Édesanyád hiányát kedves Edinám. Az élőknek még élni kell! Csak ezt üzenhetem mély együttérzéssel.
Csodás versedért csillogóan hatalmas 💖-et adtam szeretetteli ölelésemmel kísérve, Ági

---

Hát Anna,ez egy tökéletes népdal lett!
Azért még ne haljon meg,az még odébb van,ne féljen az Édesanyák türelme nagy sokáig tudnak várni,meg fogja Magát várni 30 év múlva is.
Ime,hogy ilyen egyszerűen is lehet nagyszerű verset írni!
Szívből gratulálok és köszönöm.  

---

Kezi csókolom kedves Edina Anna!
Most is hatalmas nagy, piros szívvel dicsérem meg remek alkotását!!!
Gyönyörű szép vers, de sajnos az édesanya hiánya mérhetetlen!  

---

Szomorkás,szép soraid meghatóan vallanak mély fájdalmadról.Együttérzéssel
hagyok nagy szívet és gratulálok remek alkotásodhoz. Hodosi Imréné

---

A hiány csendjét a vágy szélzaja töri meg,és képzeletsóhajt teremt,
szép gondolatok,szívvel fogadtam

---

Istenem! De szép vers!!
Nagy szívvel gratulálok:
Mathias

---

 

 

 

 

Horváth Edina Anna: Nincs több szín (versem)

 Nincs több szín

Senki sem érti bennem a csendet,

a magányomat, mely rám nehezül.

Hiányoznak, kiket szívem szeret,

senki sem olvasztja fel a jeget.

 

A nap se ragyog, csak fakón pihen,

árnyékok nőnek  fájó szívemen.

Színek helyett csak feketét látok,

remény nélkül a sötétben járok.

 

Hiába vágyom a gyermekkorra,

nem pereg vissza a homokóra.

A múltam kapuján nem nyílik zár,

minden gondolatom felétek jár.