A lelked visszajár
Ha az ég elborul felettem,
remélem, leülsz mellém halkan,
vigyázol, hogy a jó utat lássam,
melengeted a fájó lelkemet.
Segítő kéz vagy a helyes útig,
ha meginognék, te tartasz engem,
s ha patakokban hull is könnyem,
az, hogy szeretlek, sosem múlik.
Nem zárt le semmit a zord halál,
a sok emlék csendben rám hajol,
úgy szól hozzám, mint egykoron,
visszavágyom a gyermekkorom.
Odafenn nincs a kapun lakat,
a lélek szabad, mint a madár,
éjszakánként velem lehetsz,
amíg alszom, mindent szabad.
A szeretet legyőzi a halált,
égen, földön múlhatatlan,
s míg szívem dobban, s könnyem csillan,
tudom a lelked reám talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése