SZERELEMRE VÁRVA
Üres a pad a diófa alatt,
nem tudom hogy sorsom merre halad.
Fújdogál a szél, s a nyár még marad,
de bennem rég ősz van, s néma szavak.
Túl vagyok már az életem felén,
mindig várom, hogy elindul felém,
ki őszintén szeret, s derék legény.
most a csend súlyosabb, mint a beszéd.
Szerelemre várok, nem mesére,
egy hangtalan, tiszta érintésre.
egy csodára, ami bennünk ébred,
ami melegít, de el nem éget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése