Reménykedem minden napon,
hogy a mennyben hallod dalom.
Nem lehet a vég a halál,
szívem ebben reményt talál.
Arcod emlék, mégis látom,
hozzám vezet minden lábnyom.
Az osztály, s az utca zaja,
mindenki vár, gyere haza.
Elmentél, de nem feledtem,
a vágyat, mit eltemettem.
Most újra él, mint egykoron
szép szemedben a csillagok.
Álmomban a múltban járok,
kezem nyújtom, reád várok.
Sok emlék felel helyettünk,
bennem él tovább szerelmünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése