A tükör túloldalán
A tükör túloldalán csend honol,
mit nem űz el a fény,régi árnyék.
csak nézem, én a másolat vagyok,
és ő nem moccan,szeme rám ég.
Ott nem beszél senki, ő csak figyel,
kérdés nélkül, neki válasz se kell.
Egy fontos gondolat suhan bennem:
-Ki vagy te? De felelet most nincsen.
Ott, ahol az idő nem öregszik,
nem vagyunk egyek, nem leszünk soha,
reménytelen, a kétely növekszik,
nincs mosoly, csak a mozdulat nyoma.
De néha, ha elmém játszik velem,
egy gondolatban átsuhan a vágy:
hogy a túloldalra lépek egyszer
ahhoz, aki ott van, aki ott vár.
A tükör túloldalán nincs élet,
csak az idő szőtte, fagyos álom.
Egy sóhajt hallok? Vagy talán mégsem,
valaki visszanéz, és én látom.
(2025. július 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése