ŐSI EMLÉK
Egyetlen szikra - cseppnyi gondolat,
vágyakból fakadó apró sóhaj.
Bennem parázslik, szirmot bontogat,
a vágyaimból növekvő óhaj.
ŐSI EMLÉK
Nem kérdezett, csak ébredni kezdett,
álmaimból keltett, bennem ragadt.
Ősi emlékként előttem termett,
és a testem sejtjeiben maradt.
Láthatatlan lángként bennem lobog,
múltból hozott titkos üzenetet.
Szívem köré csendet hajtogatott,
míg bennem mindent életre keltett.
Lobbanva ébred, szívembe hatol,
átszínez mindent, mit bennem talál.
Az új remény színe fényes, ragyog,
és a csend is most velem kiabál.
(K.J. - 2025. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése