Már nem fütyülök az ablakod alatt,
a könnyed csak hull, folyik, mint a patak.
Nem ülök többé melletted a padban,
de veled vagyok minden gondolatban.
Elmentem, de a szívem nem feledett,
álmodtam rólad, amíg csak lehetett.
Emlékként őrzöm bőrödnek melegét,
de nem tekerhetünk a sors kerekén.
Hiába választ el a föld és az ég,
most is szeretlek, a szíved bennem él.
Ott leszek minden kis mosolyod mögött,
árnyékká válok, vigyázlak mindenütt.
A sötét szobában, ha korán ébrednél,
ott vagyok, őrizlek minden léptednél.
Ha fázol, átkarol majd a két karom,
lágy csókom simogat minden hajnalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése