Portré
Az arcán csend ül,
mint egy be nem fejezett mondat vége.
A szemében történetek laknak,
olyanok, amelyeket nem lehet sietve elmondani.
A fény megáll a hajszálak között,
mintha tudná, hogy itt
szavak születnek minden nap. Az arca nyugodt,
mint egy délután, amikor már elcsendesedett a világ.
A tekintetében ott van sok év története,
örömöké, várakozásé, néha a bánaté is.
Van benne erő,
csendes, mély erő –
azoké az embereké,
akik nem hangosan élnek,
hanem igazán.
És talán ezért születnek a legszebb történetek
éppen az ő kezük alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése