Örülök, hogy ellátogattál az oldalamra! Szeretek írni. Ha itt az arcképemre kattintasz, megtalálod a verses - novellás blogomat.
Rendszeres olvasók
2025. november 30., vasárnap
Szerkesztő üzenete
2025. november 28., péntek
Horváth Edina Anna: Isten oltalma (versem)
Isten oltalma
Hajnal peremén előbújik a fény,
s Isten keze simogat minden reggel,
a szívedben szendereg a halk remény,
s békesség száll rád a hajnali jellel.
Láthatatlan igéje suhan feléd,
a szél viszi jóságának dallamát,
ő veled marad, hogyha eltévednél,
s elvezet, ha a jó útra tartanál.
Szüntelenül sugallja feléd a jót,
és kinyitja lelked ha azt bezárnád,
felszínre hozza a benned rekedt szót,
és megvilágítja az utad árnyát.
S ha néha eltévedsz, s mit teszel kevés,
Ő megérzi ha szíved újra tiszta,
reményed benne sohasem lesz elég,
mint a forrás, szándéka olyan tiszta.
S mikor az este rád borítja leplét,
és rád megint a gonosz szeme pillant,
Isten jósága veled marad mindég,
s megmenti, ami benned igaz maradt.
(2025.november 28.)
2025. november 22., szombat
Történetek 2025. I-II. kötet - Helma Kiadó
Szeptemberben írtam a pályázatra, és boldoggá tesz, hogy a
FÁK VISZIK SUTTOGÁSOM
c. novellámat beválasztották a HELMA KIADÓ Történetek 2025. kötetébe.
2025. november 19., szerda
Horváth Edina Anna: Hatvanadik szülinapomra (versem)
Hatvanadik szülinapomra
Hatvan évem tovatűnt, mint a szél,
de valahány percét megőrzöm én.
Volt benne könny és tengernyi derű,
a múlt dallama ma is gyönyörű.
Hálát adok az egészségemért,
hogy erőt ad a mindennapokért.
Hogy láthatom, ahogy ragyog a nap,
energiával tölt fel mindennap.
Hálát adok a gyermekeimért,
unokáimért, szeretetükért.
Majd ha végleg lecsukom a szemem,
szívemben ott maradnak ők velem.
Köszönetem gondoskodásukért,
hálájukért, éltető fényükért.
S ha reám borul majd a végső csend,
szeretetük vigyáz rám odalent.
2025. november 16., vasárnap
Márkus László halála
Sajnos hirtelen eltávozott egy zseniális ember!🖤
Ezt a verset írta halála előtt két nappal Márkus László, a Kalamáris főszerkesztője. Mintha félig már a láthatatlanban járna, de valami visszahúzta...
Márkus László a csend csábítása
letérdel hozzám az alkony
vállamra borítja
az éj csillagsujtásos köntösét
tinta ömlik a tájra
a csend lágyan belém karol
vezet
katedrálist épít nekem hogy abban hódoljak neki
elandalít
részese lettem valami újnak
a betű sem látja a verset
de ismeri helyét és érzi lüktetését
így érzem én is
furán megcsavarodik a létsík
a táj bezárul
új dimenzió tárja fel előttem titkait
absztrahált világok randiznak
itt ott szupernovafáklyája villan
siheder galaxisok csillagokkal petangoznak
szőkevény hold
és egy világcsavargó üstökös pályáit keresztezem
mekkora csúzlival lőhetik ki őket
ezzel nem számoltam
feketelyuk talányos eseményhorizontja felé száguldok
iszkolnék az ellenkező irányba
de nem tudok
láthatatlan lasszójával fogva tart
hirtelen harangszó üt lyukat a csenden
elillan
én újra magamra maradok
a tintafoltos tájban
várok
bíborszín giccset pingál a hajnal
vannak kik vevők még erre
képzeletem hétmérföldes csizmát húz
meglódul
tarisznyámban ósdi szószedetek
megannyi hasztalan kacat
mint afféle ócska zugfirkász sajnálom kidobni őket
tán újra megszólítanak
2025. 11. 05.
Nyugodjon békében! Isten vele!🖤🩶
2025. november 8., szombat
Horváth Edina Anna: A csendes jótevő (versem)
A csendes jótevő
Duna fölött szél hajol a fényre,
a város zsong, de ő csöndben lépked.
Két keze nyomán új élet ébred,
bokrokat ültet már jó két éve.
Dunaújváros parkjaiban jár,
mindenhol látszik kezének nyoma,
a fák, citrusok, liliom s cserje,
árnyékot ad majd, ha a nyár perzsel.
Bejárja a város minden részét,
lesi a szelet, az esők ízét,
vizet hord minden fűnek, virágnak,
a munkája jót tesz a világnak.
Nem koldul tapsot, sem dicséretet,
saját költségen vesz növényeket.
Szeretettel gondoz minden ágat,
hiszi, hogy a jó még jobbá válhat.
Kiváló ember, ki hisz még abban,
hogy gyógyul az, ami törődést kap,
munkája nyomán új élet sarjad,
a város szíve is vele dobban.
2025. november 5., szerda
Horváth Edina Anna: A Kígyó éve (versem)
A Kígyó éve
A Kígyó most körém simul,
szelíden néz fel az égre,
sziszegi: ,,minden teljesül,
ha magaddal törődsz végre."
A végzet most körülölel,
tovasiklik az éteren,
azt mutatja: légy türelmes,
és ne rágódj a helyzeten.
Ne gondolkozz, csak figyelj jól,
hallgasd, hogy mit üzen a csend,
teremtsd, mi örömöt szerez,
a pihenés gyógyír neked.
A Kígyó türelme tanít:
az út a legnagyobb csoda,
ha nem siettetsz most semmit,
az út maga visz el oda.
És mikor majd a november
mézsárga köntösbe bújik,
olyan szív indul majd feléd,
aki a szívedhez illik.
2025. november 1., szombat
Megszólalok Művészeti Magazin (november)
Megjelent ismét a Magazin, benne a Csak néztem őt c. novellám.
Nagyon köszönöm Véghelyi József főszerkesztő úrnak.


