Rendszeres olvasók

2025. november 30., vasárnap

Szerkesztő üzenete

Kedves Alkotótársunk! Ezúton szeretnénk szívből megköszönni, hogy pályázatunkon részt vett értékes alkotásaival. Nagy öröm számunkra, hogy ilyen inspiráló művek érkeztek, és az Ön munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a pályázatunk valódi lelki és művészi értéket képviseljen. Köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait, érzéseit és tehetségét. Bízunk benne, hogy a jövőben is találkozunk munkáival, és közösségünk tagjaként újra üdvözölhetjük alkotásait pályázatainkon.

2025. november 28., péntek

Horváth Edina Anna: Isten oltalma (versem)

 


Isten oltalma

Hajnal peremén előbújik a fény,

s Isten keze simogat minden reggel,

a szívedben  szendereg a halk remény,

s békesség száll rád a hajnali jellel.

 

Láthatatlan igéje suhan feléd,

a szél viszi jóságának dallamát,

ő veled marad, hogyha  eltévednél,

s elvezet, ha a jó útra tartanál.

 

Szüntelenül sugallja feléd a jót,

és kinyitja lelked ha azt  bezárnád,

felszínre hozza a benned rekedt szót,

és megvilágítja az utad árnyát.

 

S ha néha eltévedsz, s mit teszel kevés,

Ő megérzi  ha szíved újra tiszta,

reményed benne sohasem lesz elég,

mint a forrás, szándéka olyan tiszta.

 

S mikor az este rád borítja leplét,

és rád megint a gonosz szeme pillant,

Isten jósága veled marad mindég,

s megmenti, ami benned igaz maradt.

(2025.november 28.)

 

2025. november 22., szombat

Történetek 2025. I-II. kötet - Helma Kiadó

 Szeptemberben írtam a pályázatra, és boldoggá tesz, hogy a

FÁK VISZIK SUTTOGÁSOM

c. novellámat beválasztották  a HELMA KIADÓ Történetek 2025. kötetébe.


2025. november 19., szerda

Horváth Edina Anna: Hatvanadik szülinapomra (versem)

Hatvanadik szülinapomra

Hatvan évem tovatűnt, mint a szél,
de valahány percét megőrzöm én.
Volt benne könny és tengernyi derű,
a múlt dallama ma is  gyönyörű.

Hálát adok az egészségemért,
hogy erőt ad a mindennapokért.
Hogy láthatom, ahogy ragyog a nap,
energiával tölt fel mindennap.

Hálát adok a gyermekeimért,
unokáimért, szeretetükért.
Majd ha végleg lecsukom a szemem,
szívemben ott maradnak ők velem.

Köszönetem gondoskodásukért,
 hálájukért, éltető fényükért.
S ha reám borul majd a végső csend,
szeretetük vigyáz rám odalent.

2025. november 16., vasárnap

Márkus László halála

 Sajnos hirtelen eltávozott egy  zseniális ember!🖤

Ezt a verset írta halála előtt két nappal Márkus László, a Kalamáris főszerkesztője. Mintha félig már a láthatatlanban járna, de valami visszahúzta...


Márkus László a csend csábítása


letérdel hozzám az alkony 

vállamra borítja 

az éj csillagsujtásos köntösét

tinta ömlik a tájra

a csend lágyan belém karol

vezet

katedrálist épít nekem hogy abban hódoljak neki

elandalít

részese lettem valami újnak

a betű sem látja a verset 

de ismeri helyét és érzi lüktetését

így érzem én is

furán megcsavarodik a létsík 

a táj bezárul

új dimenzió tárja fel előttem titkait

absztrahált világok randiznak

itt ott szupernovafáklyája villan

siheder galaxisok csillagokkal petangoznak

szőkevény hold

és egy világcsavargó üstökös pályáit keresztezem

mekkora csúzlival lőhetik ki őket

ezzel nem számoltam

feketelyuk talányos eseményhorizontja felé száguldok

iszkolnék az ellenkező irányba

de nem tudok

láthatatlan lasszójával fogva tart 

hirtelen harangszó üt lyukat a csenden

elillan

én újra magamra maradok

a tintafoltos tájban

várok

bíborszín giccset pingál a hajnal

vannak kik vevők még erre

képzeletem hétmérföldes csizmát húz

meglódul

tarisznyámban ósdi szószedetek

megannyi hasztalan kacat

mint afféle ócska zugfirkász sajnálom kidobni őket

tán újra megszólítanak


2025. 11. 05.

Nyugodjon békében! Isten vele!🖤🩶

2025. november 8., szombat

Horváth Edina Anna: A csendes jótevő (versem)

 

A csendes jótevő

Duna fölött szél hajol a fényre,

a város zsong, de ő csöndben lépked.

Két keze nyomán új élet ébred,

bokrokat ültet  már jó  két éve.

 

Dunaújváros parkjaiban jár,

mindenhol látszik kezének nyoma,

a fák, citrusok, liliom s cserje,

árnyékot ad majd, ha a nyár perzsel.

 

Bejárja a város minden részét,

lesi a szelet, az esők ízét,

vizet hord minden fűnek, virágnak,

a munkája jót tesz a világnak.

 

Nem koldul tapsot, sem dicséretet,

saját költségen vesz növényeket.

Szeretettel gondoz minden ágat,

hiszi, hogy a jó még jobbá válhat.

 

Kiváló ember, ki hisz még abban,

hogy gyógyul az, ami törődést kap,

munkája nyomán új élet sarjad,

a város szíve is vele dobban.

2025. november 5., szerda

Horváth Edina Anna: A Kígyó éve (versem)

 A Kígyó éve

 A Kígyó most körém simul,
szelíden néz fel az égre,
sziszegi: ,,minden teljesül,
ha magaddal törődsz végre."

A végzet most körülölel,
tovasiklik az éteren,
azt mutatja: légy türelmes,
és ne rágódj a helyzeten.

Ne gondolkozz, csak figyelj jól,
hallgasd, hogy mit üzen a csend,
teremtsd, mi örömöt szerez,
a pihenés gyógyír neked.

A Kígyó türelme tanít:
az út a legnagyobb csoda,
ha nem siettetsz most semmit,
az út maga visz el oda.

És mikor majd a november
mézsárga köntösbe bújik,
 olyan szív indul majd feléd,
aki a szívedhez illik.



2025. november 1., szombat