VÁROK RÁD
Azóta is bennem él a régi szerelmünk,
nem törölte el a távolság, se az idő.
Hiába tűntél el egy szempillantás alatt,
lelkem mélyén őrzöm még a neved legbelül.
Még mindig várom, hogy majd egy ragyogó napon,
megjelensz, és lepkék szállnak majd a gyomromban,
az illatod majd újra felém fújja a szél,
a szívem megdobban, amikor rád gondolok.
Amíg nem lépsz felém, a magányomban élek,
a szemeim nem látnak mást, aki rám úgy néz,
nem lobban tűz, amikor a szemekbe nézek,
a szívem zárva, oda senki be nem léphet.
A szerelem csendes bennem, elcsitult már rég,
békés, mint a tenger, mit nem korbácsol a szél.
Lángra gyúl majd akkor, ha a szívemhez beszélsz,
amikor becsengetsz, hogy a karjaidba végy.
(2025. október 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése